A cigány kártya története

A kártya őshazája India, ahol a kátyalapok vallási szertartások eszközeként jövendőmondásra szolgáltak. A kártyákat, mint játékeszközt ott csak az 1500-as évektől kezdték használni.
Egyes feltételezések szerint a cigányságnak szerepe volt a kártya európai elterjesztésében, ez azonban jelen ismereteink szerint se nem kellőképen bizonyítható, se nem cáfolható.
Egy másik legenda szerint egy cigány asszony jóskártyája ez, amit egy kislány – a nő halálos ágyán – elcsent és nyomdába vitte.
A köznyelv által cigány kártyának nevezett kártyát a szakirodalom az “illusztrált jóskártya feliratokkal” névvel illeti. 36 vagy 32 lapos jóskártya, mely egy személyt, eseményt vagy valamilyen allegorikus figurát ábrázol. A kártya alján az ábra elnevezése olvasható általában több (4-6) nyelven. A ma is használatban lévő formák először a XIX. század második felében jelentek meg, egyéb változatokat azonban lényegesen korábbról is ismerünk.