A kézfogás fajtái II.

Távolságtartó

A túlzottan kemény – ízületropogtató – kézfogás, valamint a merev karlendítés az agresszív típusúak jellemzője. Céljuk, hogy a másik felet távol tartsák intim zónájuktól. Az ujjmarkolás is elsősorban azt a célt szolgálja, hogy kellő távolságban tartsa a másik felet. Noha a kezdeményező magatartása rámenősnek és szenvedélyesnek tűnhet, voltaképpen az önbizalom hiányát tükrözi.

Baráti, bizalmaskodó

Két kézzel a másik fél iránti őszinteséget, bizalmat vagy éppen mély érzelmeinket szoktuk kinyilvánítani. Két fontos elemet kell itt megemlítenünk. Egyfelől, a bal kezet használjuk annak az érzelemtöbbletnek a kifejezésére, amit közölni óhajtunk. Ennek megnyilvánulása pedig attól függ, amelyet a kezdeményező bal keze partnerének jobb karján felfelé megtesz. A könyök fogása például több érzést közvetít, mint a csukló megszorítása; a vállfogás a felső kar megfogásánál többet jelent. Másfelől: a kezdeményező bal kezének mozdulata benyomulást jelent a másik fél intim és „szoros intim” zónájába. Csuklófogás és könyökszorítás többnyire csak közeli barátok és rokonok között fogadható el, és ilyen esetekben a kezdeményező bal keze a másik fél intim zónájába hatol csupán. A vállfogás, valamint a felső kar szorítása viszont már a másik ember „szoros intim” zónájába nyomul, és valóságos fizikai kapcsolatot képezhet. Csakis olyan emberek között kívánatos alkalmazni, akik kézfogáskor úgy érzik, hogy szoros érzelmi kötelék fűzi össze őket.