Lenormand kártya. Hold

A Föld körül keringő mellékbolygó. Az éjszaka bolygója; a szépséget, a fényt jelképezi a sötét végtelenben. Egyes hagyományok szerint a Nap párja, de mivel a Hold fénye csupán a Nap fényének visszatükrözése, a függőség kifejezője.

Jelképes tulajdonságait a Nap szimbolikájának ellentételezéseként is megfogalmazták. A Hold általában a női princípium, hozzá rendelték a vizet, az égtájak közül Északot, az évszakok közül a telet.

A buddhizmusban a béke, a tisztaság szimbóluma; az újhold és a telihold a szellemi képességeknek kedvező időszak. A festészetben, a kínai, majd a japán költészetben a vízen tükröződő telihold a ilággal tökéletes harmóniát kialakító emberi tudat.

Kínában a női elem, a jin lényege: passzív, átalakuló és halhatatlan. A császári jelképrendszerben a Napnak van alávetve; míg a Nap az év, a Hold a hónapok meghatározója. A kilencedik hónap holdtöltéje a házasságkötések családi jóváhagyásának hagyományos ideje.

Az antikvitásban alakváltozásai révén az állhatatlanság, az átalakulás, a növekedés és a termékenység kifejezője. A Hold ciklikus változásai és a nők havi ciklusa között párhuzamot vontak: „Hold biztosítja a terhességet, a szülést és a nemzőképességet” (Cicero: Az istenek természete, II. 46). Általában női istenségek személyesítik meg, Artemisz/Diána, Szeléné/Luna. „A mindenség anyjának hívják, s azt tartják róla, hogy férfi- és női természete van”

A zsidó hagyományban Isten akaratának kozmikus megtestesítője, az Úr dicsőségének egyik kifejezője (Sir 43,6–8). Szarvakkal vagy bárddal jelölték; ez termékenységi vonatkozásokra utal. Az időmérés alapjául szolgált ősidők óta; mozgás- és idő-szimbólumként a Bibliában is fellelhető: „És a Hold minden időben pontosan jelzi a hónapokat, s megszabja az időt. A Hold jelöli meg az ünnepek napját” (Sir 43,6–7).

A muszlim kultúrában az idő mértéke; évszámításuk is lunáris. Gyakori ábrázolás az életfa feletti félhold, amely az istenség, a fensőbbség, az uralkodás; a holdsarló csillaggal pedig az iszlám jelképévé vált, a mecsetek és minaretek csúcsának jellegzetes díszítőeleme. Európában elsősorban a török birodalom fenyegető terjeszkedésére utalt, a „sápadó félhold” pedig hanyatlására.

A keresztény szimbolikában a Nappal együtt a keresztre feszítés ábrázolásain Krisztus kettős természetét jelzi; a balján elhelyezkedő Hold az emberi természetre utal. A Holdat Gábriel arkangyal tartózkodási helyének vélték, valamint Szűz Mária szépségét is hasonlították hozzá az Én 6,10 és a Holdon álló, ún. Napba öltözött asszony motívuma alapján (Jel 12,1).

Lenormand Kártya. Nap

A Naprendszer központja, a Földhöz legközelebb eső csillag. A fény és melegség égiteste, az élet forrása. Aktív őselem, maszkulin princípium; a kozmikus értelem és az igazság egyetemes szimbóluma. Látszólagos Föld körüli útja az élet, a halál és az újjászületés jelképévé avatta. Halhatatlan égitest: minden reggel felkel és minden este alászáll. Az ókorban számos istenséget azonosítottak a Nappal Egyiptomban Ré, majd Amon néven tisztelték.

A Kr. e. XIV. sz. közepén Ehnaton fáraó vallási reformjában Aton, a fénylő napkorong monoteista tiszteletét valósította meg. Aton az élet teremtője és fenntartója: „Millió formát teremtettél magadtól […] És minden szembenéz veled, / Ki vagy a Nappali Korong /A föld felett” (Naphimnusz). A Napot a Hold párjaként is értelmezték, együtt Hórusz két szemét jelentették.

A görög-római mitológia napistene Héliosz, aki négylovas hintóján halad át az égen. Apolló, mint a fény istene szintén rendelkezett szoláris jelentéssel. Hagyományosan hét napsugarat ábrázolnak: közülük hat a tér dimenzióival van összefüggésben, a hetedik a kozmoszon kívülit jelzi. A napsugaraknak és a kozmikus geometriának ezt a kapcsolatát a görögöknél a püthagoraszi számszimbolika fogalmazza meg. Az ókori római misztériumvallások között elsősorban a Mithrasz-kultusz központi jelentőségű eleme a téli napfordulókor ünnepelt „legyőzhetetlen Nap”, a Sol invictus tisztelete. A hellenizmus kori asztrológiai modellben a Földet koncentrikusan övező hét bolygó szférájában a középponttól számított negyedik bolygó. Az ókori eredetű asztrológiai hagyományban az élet, a tekintély, a férfiasság és az uralkodás bolygója. Az állatövi csillagképek közül az Oroszlán jegyéhez kapcsolták.

A Biblia is számos helyen von párhuzamot Isten, ill. Krisztus és a Nap között (pl. Zsolt 84,12; Mal 3,20). A Nap Isten dicsőségének legfőbb természeti kifejezője: „Az ég büszkesége a fényes boltozat, az Úr dicsősége ragyog fenn az égen” (Sir 43,1). A világbíró és feltámadó Krisztust „az Igazság Napjá”-nak (Sol Justitiae) és – antik hagyományként – „legyőzhetetlen Nap”-nak (Sol invictus) is nevezték. Halála és leszállása az alvilágba a naplemente, a sírban eltöltött ideje a Nap éjszakai útja, feltámadása a napkelte. A Kelet felé forduló imádkozás, ill. a templomok és a sírok keleti tájolása szintén a Nap-szimbolikához kapcsolódik. A gótikus székesegyházak homlokzatán a rózsaablakot Napként és Krisztusként értelmezték.

A Mária-szimbolikához a Jelenések könyvének apokaliptikus látomása alapján kötődik. „Az égen nagy jel tűnt fel: egy asszony, öltözete a nap, lába alatt a hold, fején tizenkét csillagból korona.” (Jel 12,1).

Színe az (arany)sárga; féme az arany, napja a vasárnap, kora a fiatal férfikor, virágja a cikória vagy a napraforgó, állata a kakas, a főnix, az oroszlán.  

Lenormand kártya. Kasza/sarló

A gabona levágására szolgáló fémpengéjű szerszámok, az aratás eszközei. A sarló rövid nyelű, félköríves pengéjű, a kasza hosszú nyelű, íves pengéjű.  A görög-római mitológiában Khronosz/Saturnus, a földművelés istenének attribútuma, s ebben az értelemben a bőség, a termékenység jelentései kapcsolódnak hozzá. A görög mítoszok szerint Kronosz ezzel az eszközzel csonkította meg apját, Uranosz égistent, ezért a kasztrálásra is utal. Formája mindkét nem jegyeit egyesíti magában: fallosz-szimbólum, ugyanakkor holdsarló alakja miatt a Holddal hozták kapcsolatba, s így holdistennők attribútumaként is szerepel. A megszemélyesített idő Khronosz attribútumaként a könyörtelen idő, a halál jelképe, amely az egyik Moira, Atroposz ollójához hasonlóan, elvágja az élet fonalát.

A Bibliában az Utolsó ítéletkor Krisztus kezében a végítélet jele: „Ezután fehér felhőt láttam, a felhőn ült valaki, aki az Emberfiához hasonlított. A fején aranykorona volt, a kezében éles sarló” (Jel 14,14).  A középkori ábrázolásokon a kasza a csontvázként ábrázolt Halál, a „nagy kaszás” attribútuma (id. Pieter Brueghel: A halál diadala, 1522–1526 k., Madrid, Prado). A középkori eredetű Mária-ünnep elnevezése: Sarlós Boldogasszony (július 2.). Az aratás kezdetét jelezte, és a holdsarlóval, mint Szűz Mária attribútumával is összefüggésben állt. Mivel a parasztfelkelések jellegzetes fegyvere, a forradalom jelképévé vált: „Kaszák, mik kiegyenesedtek, / Ünnep készül, piros, szabad” (Ady: Ének aratás előtt). Juhász Gyula Tápai lagzi c. versében a kasza halál-szimbolikája jelenik meg: „Már szürkül lassan a ködös határ, / És a határban a Halál kaszál…”

Lenormand Kártya. Vessző/Ostor/korbács

A hatalmat és a büntetés kirovásának jogát jelzi, fallikus szimbólum, szigor jele. A villámláshoz és a viharistenekhez kapcsolódik, negatív aspektusának, pusztító hatalmának hangsúlyozója. Egyiptomban Min termékenységisten szobra felemelt jobb kezében ostort tart, a királyi szigor jelét, ezzel űzi ki a gonosz szellemeket és a bajokat. Az ostor Ozirisz kezében a teremtő energia. A keresztény művészetben Passió-jelkép, Krisztus szenvedésének egyik eszköze.

Az ostor Ozirisz kezében a teremtő energia. A görög mitológiában az alvilág szörnyeit regulázó Hekaté a bűnösöket üldöző Erinnüszök, valamint Dionüszosz és Kübelé attribútuma. A dodonai Zeusz-szentélyben egy gyermekszobor kezében tartott ostorszíj a szél hatására egy üstre csapott rá, s az ebből származó hangot isteni jóslatként értelmezték. Az ostorról úgy tartották, hogy a termékenységre ösztönzőleg hat, pl. Rómában a Lupercalia ünnepén kecskebőrből készült korbáccsal kívánták biztosítani az asszonyok termékenységét.

Attribútuma a vezeklő Bűnbánó Szt. Mária Magdolnának, s a keresztény mártíroknak, Szt. Gervasiusnak és Szt. Protasiusnak. Szt. Ambrus az eretnekként megbélyegzett ariánusokat korbácsoltatta meg; az ábrázolásokon korbácsa három ága a Szentháromságra utal. A középkorban a Megváltó szenvedésének kultuszában az ostorozás tisztelete, szertartása is megjelent. A flagellánsok önostorozása a vezeklés eszköze.

Attilát mint Isten büntető eszközét nevezték „Isten ostorá”-nak.. Zrínyi eposzában a széthúzás miatt a magyarokra mért isteni büntetés: „De Isten ostora mast szállott reájok, / Fösvénység, gyűlölség uralkodik rajtok”.   

Johanna a pápanő IV.

Létezik még egy bizonyos terhelő bizonyíték, amit nehéz lenne megmagyarázni, ha nem is létezett volna egyszer női pápa. Egy ilyen bizonyíték az úgynevezett szék vizsgálat, ami része volt a pápai felszentelési ceremóniának több mint hatszáz éven keresztül. Johanna pápanő után minden pápának rá kellett ülnie a sella stercoraria-ra (vagyis az „ürülék ülésre”), ami középen át volt lyuggatva, hogy ezzel az ivarszerveit megvizsgálják, hogy ezzel bizonyítsák a férfi voltát. Utána a vizsgáló komoly felhanggal az összegyűlteknek kijelentette: “Mas nobis nominus est” — “A jelöltünk férfi.” Csakis utána adták át a pápának Szent Péter kulcsait. Ez a gyakorlat egészen a tizenhatodik századik maradt fenn. Egy másik érdekes bizonyíték az „elhagyatott utca”. A Patriarchium, ami a pápa lakhelye és emellett katedrális (ami ma a Szent János Lateráni katedrális) Róma másik oldalán helyezkedik el a Szent Péter Bazilikához képest, így a pápai felvonulások gyakran a kettő közti úton haladtak volna. Róma városának gyors böngészése azt mutatja, hogy a Via Sacra (ma a Via S. Giovanni) a legrövidebb és leggyorsabb út a két helyiség között – így bizonyára évszázadokon keresztül használták is (innen a név „Via Sacra”, vagyis „szent út”). Ezen az utcán szülte meg Johanna pápanő a halvaszületett gyerekét. Hamarosan ezután a pápai vonulások más utat választottak, mint a Via Sacra. A római egyház második érvét illetően, miszerint nem volt elegendő idő IV. Leó és III. Beendek pápák uralkodásai között, hogy Johanna pápanő uralkodhatott volna szintén megkérdőjelezhető. A Liber pontificalis arról hírhedt, hogy mikor emelkedtek a pápák a trónra, illetve mikor haltak meg; sok dátumról tudják, hogy egyszerűen fikció. A korabeli történész erős motivációja miatt, hogy Johanna pápaságát eltüntessék könnyen elképzelhető, hogy IV. Leó halálát későbbre tették volna: nem 853, hanem 855 – re Johanna állítólagos kétéves pápaságán keresztül, hogy úgy tűnjön, hogy IV. Leó pápát rögtön felváltotta volna III. Benedek.

Lenormand kártya. Hajó

Hajó: Vízi jármű, az utazás, a kaland, a felfedezés, az élet, az életen való biztonságos átjutás szimbóluma. Lunáris, női princípiumként a védelem megtestesítője, az anyaméh és a bölcső megfelelője.

A halottak lelkét is bárka viszi az öröklét felé. Az ókori egyiptomi templomi szertartások fontos momentuma volt az ún. Nap-bárkának a templomba való szállítása és tisztelete, amely a Nap égi útját reprezentálta. Ízisz hajója, amelyet minden tavasszal feldíszítettek és vízre bocsátottak, az isteneknek felajánlott mindenkori áldozat szimbóluma volt, amely védelmet kért az összes hajó számára. Az óind Mahábhárata eposz vízözön-történetében a bölcsek Brahmá isten tanácsára építenek bárkát, s ez menti meg őket a pusztulástól.  A buddhizmusban a törvény hajója teszi lehetővé az ember számára, hogy átkeljen a lét és a lélekvándorlás óceánján. A görög-római mitológiában Kharón, az alvilági révész, az elhunytak lelkét szállítja. Ókori ábrázolásokon Dionüszosz olykor tengeren, hajón tűnik fel, máskor a szárazföldön, ökör húzta szekéren. Ezek az ábrázolások a tavasszal kezdődő hajóutakat vagy a túlvilágra indulókat szimbolizálják. A hajó lehet a politikai közösség, a jól szervezett állam jelképe. Az Ószövetség özönvíz-történetében Noét és családját, valamint a Föld állatait a Jahve utasításai alapján készített bárka menti meg Noé bárkája az élet, a túlélés lehetőségét jelenti a pusztulás közepette.

Óceán: Nagy kiterjedésű, összefüggő világtenger. Látszólagos korlátlansága miatt a határtalanság, a végtelenség, a feneketlen mélység szimbóluma. Az eredeti egység és meghatározatlanság, az anima mundi, a Nagy Anya. Számos mitológiában az óceánból születik a föld és az élet; pl. a hindu mítosz szerint a kozmikus óceánon alszik Visnu, s innen származik a kozmikus, tojás és lótusz a és a sziget is. A buddhizmusban az óceán az őseredeti intelligencia. A kínai felfogásban a tao olyan, mint az óceán: minden beletorkollik anélkül, hogy megtöltené, és minden belőle indul ki anélkül, hogy kiapadna. A magyar költészetben Petőfi a bánatot nevezi óceánnak, amely végtelenségével, mélységével uralkodik az örömön.

Lenormand kártya Gyermek, Levél

Gyermek: Az életerő megtestesítője; a jövő, a lehetőség, az egyszerűség, az ártatlanság, az Éden jelképe. Az egyéniség magasabb szintű átváltozási formája, az újjászületett, s így tökéletessé vált individuum. A legenda, amely szerint a gyerekeket a víz közelében élő állatok hozzák /gólya/ azzal a hittel van összefüggésben, hogy a vizek őrzőjétől, a nagy anyaistennőtől, a föld méhéből származnak.

A taoizmusban a belső érték, az igaz lélek, a bensőből fakadó művészi tartalom szimbólumaként is értelmezik, amely szemben áll a felnőttkori, mesterséges, külső tapasztalattal, megismeréssel: „Mert az égalatti tökéletes művészi szépsége eddig minden esetben a gyermeki lélekből fakadt” (Li Cse: A gyermeki lélekről).

A gyermek áldás, Isten ajándéka, a házasság gyümölcse, jutalom. Kifejezheti a lélek nyugalmát: „mint a gyermek, úgy pihen bennem a lelkem” (Zsolt 131,2). ragaszkodás, érzelmi kötődés.

Levél: Írásos üzenet, hír, hogy mi van benne addig nem tudhatjuk amíg fel nem bontjuk.

Pecsét: Lágy, olvasztható anyagba nyomott, azonosító, hitelesítő jegy. A tulajdon és a titok jelképe. A tulajdonos megkülönböztető ismertetőjegyeként; védett értékeken (pl. irat, tárgy, állat, rabszolga) jelenik meg. A nő lepecsételt szája. Hivatalos iratok hitelességének bizonyítéka.

Madártoll, mint a szárny része, az égi, felső világhoz való tartozást, az égbe emelkedő erőt és az égi eredetű hatalmakat szimbolizálja. A mai mágikus tanok alapján a tollakat a gördülékenyebb kommunikáció elősegítéséhez használhatjuk.

Lenormand Kártya. Torony, Hegy, Gyűrű

Torony: A kis alapterületű, magas épület a földet az éggel összekötő építmény, világtengely.

A létrához hasonlóan az összeköttetést biztosítja az ég és a föld között. A szakrális építészetben a templom és a szentély mellett a torony a földitől az isteni felé való emelkedés fokozatait jelölte (pl. a mezopotámiai toronytemplomok, a zikkuratok; a keresztény templomok harangtornyai; az iszlám dzsámik/mecsetek minaretjei; a kínai-japán buddhista pagodák). Hallgatás Tornya. A védelem, az őrzés jelképe toronyba zárt fényével utat mutató, éjszakai kikötést is lehetővé tévő világítótorony a biztonság, a bizalom megtestesítője. Az ember égbe törésének, gőgjének bibliai példája. Elefántcsonttorony valóságtól elzárkózó, a szépség, az eszmék birodalmába menekülő művészet szimbóluma.

Őrtorony az éberséget jelenti, a világítótorony a hit fényével vezérel, útmutatást ad. Az orosz szimbolizmusban az eszme, a transzcendens magasság és egyben a művészet szinonimája. A célba érés, a befejezettség jelképe.  

„be vagy zárva a Hét Toronyba / és már sohasem menekülsz.”

Hegyek: siker, védelem, biztos alap, akadály, gátlás

Sokáig a meghódíthatatlan, elérhetetlen szférákat jelentették, ahová halandó ember nem juthatott. Ide tették az Istenek székhelyét és ezzel összeköttetést teremtettek a hegyek segítségével az ég és a Föld között. A hegy tetejére épített templomok és kolostorok a hegy folytatásaként az égiek felé tartó utat jelképezhetik. A hegyeket tisztelték. Bizonyos kultúrák még ma is szentnek tartják a hegyeiket és meghajlással üdvözlik őket. Rituálék színhelye, zarándokhely még ma is egy-egy hegy.

A hegy szimbolikus értelemben, állandóság, megközelíthetetlenség, a világ közepe, istenség jelképe. Az égi a szellemi az isteni szférához való közelséget jelenti. Távol-Keleten a stabilitás, bölcsesség, nyugalom, kitartás uralkodói fenség jelképe. Szimbolikája hasonló az életfáéhoz – égbe nyúló csúcsa a földről az isteni világba vezet, a szellemi létbe való felemelkedést jelképezi.

Gyűrű: házasság, párkapcsolat, egyesülés, kötés

A gyűrű egy kör: az örökkévalóság, az egység, a reinkarnáció és a világegyetem jelképe. Az ősök a Nappal és a Holddal hozták összefüggésbe. Az oltalom tárgya, mágikus védelmező, amely a folytonosság révén elűzi a negativitást. Az örökkévalósághoz fűződő képzettársítás miatt mind a mai napig a házasság és más frigyek elfogadott szimbóluma. A gyűrű viselése „összeköt” minket az erővel, az energiával. Az anyagok, amelyekből a gyűrű készült, valamint a vizualizációnk határozza meg ennek az energiának a természetét. Mivel a gyűrűk megtartják a testben az energiákat, azt is gondolták róluk, hogy megakadályozzák ennek az energiának a kibocsátását. A gyűrű külső megjelenése természetesen csak az egyén szépérzékét szolgálja, illetve, ha hisz a szimbólumok erejében, olyat visel, amire szüksége van.

Jelentősége van, hogy melyik ujjunkon viselünk gyűrűt. A mutató- és a gyűrűsujjat tartották a leghatékonyabb erőnek. A gyógynövényből készült orvosságokat gyűrűsujjal vittek fel a testre, hogy fokozzák a kúra hatását, ezért kell a gyógyító köves gyűrűket ezeken az ujjon hordani. A középső ujj szerencsétlen ujj a gyűrű viselésére. A gyűrűsujj elnevezés azért alakult ki, mert az ősök is azt gondolták, hogy az ujjnak köze van a szívhez. Ezért maradt a hagyomány, hogy a jegygyűrűt még mindig ott hordjuk.

Lenormand kártya. Kulcs, Horgony, Fa

Kulcs: nyitás és zárás eszközeként a megszabadítást, a tudást, a beavatást fejezi ki

A görög mitológia szerint Diké őrzi a nappal és éjszaka kulcsát. Hekaté birtokában van Hadész birodalmának kulcsa. Aki az alvilág kulcsának tulajdonosa, az az úr az alvilág fölött, s képes a halottakat feltámasztani.  A római hagyományban szorosan fűződik a kétarcú Janus, az ajtók és a beavatás istenéhez. A keresztény ikonográfiában Krisztus hatalmának jelképe (Jel 3,7). Ezt – az oldás és kötés hatalmát – ruházza Jézus Péter apostolra, átadván neki a mennyek kulcsait (Mt 16,19). Ezért jelenik meg a keresztény ikonográfiában a donatio clavis (kulcsátadás)-jelenet ábrázolásain Péter apostol attribútumaként a kulcs vagy kulcscsomó. Ebben a jelentésében szerepel a pápai címerben is a kereszttel ábrázolt két kulcs. Hans Memling Utolsó ítélet-oltárának a mennyország felé haladó üdvözült lelkeket ábrázoló tábláján Péter apostol kezében szintén kulcs látható. A clavis universalis (egyetemes kulcs) az emlékezés, a mnemotechnikus művészet (ars memoriae), amely mindent lehetővé tesz. Az Írás megértésének kulcsa (clavis Scripturae) a törvénytudók kezében van.

Az alkímiában az egyesítés és szétválasztás hatalma. Az ezüst- és aranykulcs a világi és szellemi erőket, a Kis és Nagy Misztériumokat és a földi, ill. égi Paradicsomot jelképezi. A leleplezendő misztérium, a megoldandó rejtély jelképe. Ebben az értelemben jelenik meg a szabadkőműves szimbolikában is.  

Horgony: A vízi járműveket rögzítő fémeszköz a remény, a hűség jelképe

Mivel a tengerész utolsó oltalma, a tengerjáró népeknél a biztonság, a jó szerencse jele. A vízzel szemben a föld szilárdságát fejezi ki, átvitt értelemben a léleknek azt a részét, amely az élet, az érzelmek viharában is megnyugvást talál. Formája miatt lehet árbocos hajó: az oltalmazó nőiséget jelentő hajótest és a férfiasságot jelentő fallikus árboc egysége. Egyiptomban az élet árbocra tekeredő kígyója még inkább hangsúlyozza a horgonynak ezt az értelmét.  Az antikvitás tengeristeneinek, elsősorban Poszeidónnak attribútuma. Római érméken delfinnel együtt ábrázolva a „Festina lente!” (Lassan siess!) illusztrációja. A horgony itt a stabilitás, a visszahúzó erő, a delfin a gyorsaság, együtt pedig az arany középút eszményének kifejezői.

Fa: egészség, vitalitás, harmónia

A növényvilág ciklikusan pusztuló és újrasarjadzó részeivel, elsősorban a virágokkal szemben az életerő (és különösen az örökzöld fa) az öröklét szimbóluma. A fa, mint világtengely a mitikus világképek egyik leggyakoribb motívuma; elnevezése: világfa, kozmikus fa. Ábrázolják a káosz óceánján lebegő kozmikus tojás hajtásaként, amelynek növekedése a kozmosz, a világrend kiteljesedését fejezi ki. Mivel gyökereivel a földbe hatol, törzsével a földi, ágaival az égi szférában él, a világ vertikális egységeinek összekapcsolója; az alvilág, a földi és az égi világ közti kommunikációt teszi lehetővé. A szellemvilágba, az isteni szférába emelkedés útját; az ezoterikus tudás, a gnózis elérését fejezi ki. A földi világ szakrális középpontja, a hármas kozmikus rendszer alappillére,

Fa, életfa, világfa, égig érő paszuly ősi szimbólum az életfa, amely a világ közepén helyezkedik el, és összeköti az égi és a földi szférát. A fa gyökerei a földből táplálkoznak, míg lombja az ég felé törekszik, így biztosítva átjárót a világrészek között.Az ember lelki fejlődését is szimbolizálja.

Lenormand kártya. Lovag

Lovag: titkos szerető, udvarló, látogatás, hírek

Ennek a kártyalapnak a megértéséhez kicsit meg kell ismernünk Lenormand kisasszony életútját.

Marie Ann Adelaide Lenormand Franciaországban született 1772. május 27-én Alenconban. Családja jómódú volt és kiváló nevelésben részesült. Nyelveket tanult, zenét, költészetet, festészetet. Ha rátekintünk a születési dátumára, ahol 3 db 7 szám is virít, nem véletlen a jóstehetsége, hiszen a hetes a mágusok száma, azoké, akik jobban értik a láthatatlan világot. Bencés lányiskola növendékeként már szórakoztatja társait „jósjátékaival”. Mondani nem kell nem nézték jó szemmel ténykedését, és az ördög jelenlétének tartották a kártyavetését. Ő viszont azon a véleményen volt, ha Isten nem támogatná az ő jövendölését, akkor elvenné tőle ezt a képességét. Szülei halála után Párizsba költözik, ahol eladólányként megismerkedik egy kedves, jómódú fiatalemberrel, aki titokban eljegyzi őt örök hűséget fogadnak egymásnak. A boldogsága azonban nem tart sokáig, mert a szerelme egy utazás során életét veszti. Jegyesétől kapott gyűrűjét élete végéig viselte.

Mlle Lenormand ennek az első szerelemnek állít emléket az 1-es számot viselő Lovag lapjában. Láthatjuk nagy jelentőséget tulajdonít még kártyáiban is ennek a szerelemnek, hiszen első lapon szerepelteti elhunyt jegyese emlékét. A megjelenő francia kártya szív 9 is ezt tükrözi, szeretet, szerelem, egy más szinten, más magasságokban. Persze később is akadtak udvarlói, de első szerelmét soha nem felejtette el.  

Ciro Marchetti Lenormand kártyáján az 1-es számon női alak szerepel, ugyan fogadjuk el az alkotói szabadságát, de a lap értékelésekor, Lenormand kisasszony által meghatározott fogalommal és férfi alakkal dolgozzunk.

Vendégköre érdekes és különleges emberekből állt. Magas rangú politikusok és az akkori kor meghatározó hírességei keresték fel. Többek között megfordult nála Dávid a festő, Marat és San Just forradalmárok, de járt nála báró Eötvös József és Sándor orosz cár is, akik szintén kikérték tanácsait. Lenormand kisasszony semmit sem titkolt el a hozzá fordulók előtt és ezzel mindenki tisztában volt. A forradalom idején Robespierrenek is megjósolta jövőjét és abban a halálát látta, valamint a francia forradalom bukását is. Ezekért a jóslatokért azonban börtönbe került. Nem esett kétségbe, mert előre tudta, hogy hamarosan ki fog szabadulni. A börtönben ismerkedett meg Josephinnel, akinek megjósolta, hogy ismét férjhez fog menni és fényes jövő vár rá. Ez hamarosan be is igazolódott, hiszen ő lett később Napóleon felesége és Franciaország császárnéja. Trónra kerülése után Josephine továbbra is nagy bizalommal volt Lenormand kisasszony felé, gyakran hívta a palotába, hogy jósolja meg a jövőjét. Napóleon is többször igénybe vette jóslatait, de mikor megjövendölte bukását, kegyvesztetté vált és ismét börtönbe került.

A mai időkben sokan állítják, hogy munkássága komoly befolyással lehetett az akkori történelem alakulására, eseményeire.