Már a kártyákat akartam tovább folytatni, jönnek azok is, csak annyira megkapott, amit láttam, hogy megosztom veletek.
Már többször láttam egy fiatalembert egy öreg és beteg kutyussal sétálni. Mindannyiszor összeszorult a szívem, ahogy megláttam az öreg kutya elfáradását, lepihenését, tovább menését. Úgy láttam a két hátsó lábával van a gond, az fárad el.
Jó idő volt leültem a parkban és megérkezett a kutyus a gazdijával. Most jobban meg tudtam figyelni, hogy milyen türelmesen áll és vár a gazda arra, hogy újra elinduljanak. A kezében kis falatkákkal próbálta a kutyát rávenni arra, hogy tovább menjen és ez sikerült is neki. Ott volt nála egy kis tálka és egy kis üveg víz is, hogy meg tudja itatni. Mérhetetlen türelemmel és szeretettel állt ott és várt és mindent elkövetett annak érdekében, hogy a kutya tovább tudjon menni.
Ritka emberségből mutatott példát, hogy egy beteg kutyát is lehet szeretni, lehet levinni sétálni, csak méretlen türelem, nagy szeretet szükséges hozzá. Ez a kutya nagyon sok boldog percet okozott neki, és öregségére sem akart megszabadulni tőle, még mindig elkövet érte mindent. Emberségből jeles.