Érdekes módon engem először a tarot világa vonzott. Aztán nem is értettem, mert a szekrényben ott lapult a Nagymamám most már igencsak 100 éves cigány kártyája, tulajdonképpen az utam ki volt jelölve, de én valahogy nem szeretem az egyenes utakat, mindig meg kell nézzem más út hová vezet.
Hogy miért a tarot? Egyik barátnőmnél láttam először egy olyan tarot kártyát, ami tele volt jelképekkel, szimbólumokkal, számokkal szóval nekem már meg is nyerte a tetszésemet. Eljutottam, az alkotó tanfolyamára. még szerencsém volt, hogy volt egy kis filozófia, teológia, történelem előképzettségem, mert különben elég nagy bajban lettem volna. Kétségtelen az alkotó hatalmas tudása, lényegre látása, de úgy több tonna tudásanyaggal felvértezve érted csak meg. Hogy úgy mondjam személyes okok miatt ezt a kártyát letettem, de kétségtelen, hogy kemény alapot adott a további fejlődésemhez. Ezért hálás is vagyok.
Itt aztán meg is csömörlöttem a tarottól egy időre és átnyergeltem a cigány kártyára. Valahogy mindig is ismerősek voltak a lapok, hiszen a Nagymamám a táltos faluból való, és ő még akkor is rakta titokban a kártyát amikor ez főbenjáró bűnnek számított. Aztán itt le is táboroztam, ez maradt az állandó kártyám.
De csak nem tudtam nyugton maradni, a tarot első csalódása után újra belekóstoltam ebbe a százszínű világba, de ez egy következő történet lesz.
Fotó: saját, a Nagymamám kártya
