Lótuszvirág

Nem sok olyan kiemelkedő spirituális szimbólum létezik, mint a lótuszvirág. A növény, amely képes minden nap a sötét, zavaros vízből újjászületni és csodálatos látványt nyújtani.

A buddhista és egyiptomi kultúra kiemelkedő szimbóluma, valamint India és Vietnám nemzeti virága. Több ezeréves keleti kultúrát ölel fel és mind a mai napig az egyik legszentebb virága lótusz a szennyeződésbe merüléssel majd az ezt követő újjászületési képességével megdöbbentette az embereket. Megzavarta a logikát és szembe ment a józan ésszel. Ezért nem is csoda, hogy az égi szimbolikához kapcsolták. Az élet és halál napon belüli ciklusához pedig lelki eredetű spirituális jelentést társítottak. A lótusz a keleti kultúrák számára valami elképesztőt és megvilágosítót jelentett. Ezért is van, hogy virágot gyakran isteni alakok mellett láthatjuk.

A buddhista és egyiptomi kultúrában a virág képviselte az univerzumot. A hindu kultúrában azt mondják, hogy istenek és istennők ültek a lótusztrónokon.

Úgy vélték, hogy a lótuszvirág varázslatos tulajdonságokkal bír. Az ókori Egyiptomban meg voltak győződve róla, hogy a lótusz akár még a holtakat is fel tudja támasztani.

A hűséghez és az újjászületéshez társítják. A lótuszt tisztának tartják, mivel minden reggel képes a homályos vízből kilépni és tökéletes tisztaságban kibontakozni. A felszínre törés továbbá a vágyakozásra utal, és a lelki megvilágosodáshoz kapcsolódik.

Növekedésének stádiumai a megvilágosodás fázisai. A zárt virág azt az időpontot szimbolizálja, amikor megtaláljuk a megvilágosodáshoz vezető utat. A teljesen nyitott virág pedig a megvilágosodást jelképezi.