Igen, történt valami, mégpedig Klári nénivel.
Nagyon vidám, harsogó, hatvanas hölgy volt, állandóan jött, ment, szórta a vidámságát a környezetére. Engem időnként számonkért, hogy haladok. Először lelkesen számoltam be, rendszeresen gyakorlok, de azután észrevette ő is, elment a lelkesedésem.
Na jó, mondta, akkor most kiveted a kártyát nekem. Egyáltalán nem örültem ennek a felkérésnek, mert lövésem sem volt mit is fogok mondani neki. Mindenesetre nem volt visszaút.
Kiraktam a kártyalapokat és ekkor jött el az a pillanat, amikor valóban kártyajós lettem. Na nem azért, mert sorba tudtam rakni a lapokat, és eltudtam olvasni rajtuk a szöveget.
Egészen más tett kártyajóssá engem.
