A hatalmat és a büntetés kirovásának jogát jelzi, fallikus szimbólum, szigor jele. A villámláshoz és a viharistenekhez kapcsolódik, negatív aspektusának, pusztító hatalmának hangsúlyozója. Egyiptomban Min termékenységisten szobra felemelt jobb kezében ostort tart, a királyi szigor jelét, ezzel űzi ki a gonosz szellemeket és a bajokat. Az ostor Ozirisz kezében a teremtő energia. A keresztény művészetben Passió-jelkép, Krisztus szenvedésének egyik eszköze.
Az ostor Ozirisz kezében a teremtő energia. A görög mitológiában az alvilág szörnyeit regulázó Hekaté a bűnösöket üldöző Erinnüszök, valamint Dionüszosz és Kübelé attribútuma. A dodonai Zeusz-szentélyben egy gyermekszobor kezében tartott ostorszíj a szél hatására egy üstre csapott rá, s az ebből származó hangot isteni jóslatként értelmezték. Az ostorról úgy tartották, hogy a termékenységre ösztönzőleg hat, pl. Rómában a Lupercalia ünnepén kecskebőrből készült korbáccsal kívánták biztosítani az asszonyok termékenységét.
Attribútuma a vezeklő Bűnbánó Szt. Mária Magdolnának, s a keresztény mártíroknak, Szt. Gervasiusnak és Szt. Protasiusnak. Szt. Ambrus az eretnekként megbélyegzett ariánusokat korbácsoltatta meg; az ábrázolásokon korbácsa három ága a Szentháromságra utal. A középkorban a Megváltó szenvedésének kultuszában az ostorozás tisztelete, szertartása is megjelent. A flagellánsok önostorozása a vezeklés eszköze.
Attilát mint Isten büntető eszközét nevezték „Isten ostorá”-nak.. Zrínyi eposzában a széthúzás miatt a magyarokra mért isteni büntetés: „De Isten ostora mast szállott reájok, / Fösvénység, gyűlölség uralkodik rajtok”.
