A tarot kártyák eredete és története régmúltra nyúlik vissza, számos különböző elmélet és mítosz övezi kialakulásukat. A tarot eredetileg kártyajátékként jelent meg Európában, és nem kifejezetten jóslási célokra szánták. A kártyák feltehetően a 15. században, Itáliában alakultak ki, és ekkoriban „Tarocchi” néven váltak ismertté. Az első fennmaradt tarot kártyapakli, a “Visconti-Sforza tarot”, a 15. századból származik, melyet olasz arisztokrata családok megrendelésére készítettek.
A tarot kártyák eredeti célja szórakoztató játék volt, és csak később, a 18. században kezdték használni őket spirituális és jóslási célokra. A tarot jóslásként való elterjedése leginkább Franciaországban kezdődött meg, amikor Antoine Court de Gébelin francia okkultista a tarotot egyiptomi, titkos tudás forrásaként állította be. Ez a nézet széles körben elfogadottá vált, annak ellenére, hogy történelmileg nincs bizonyíték arra, hogy a tarot kártyák egyiptomi eredetűek lennének.
A tarot kártya pakli hagyományosan 78 lapból áll: 22 Nagy Arkánum (Arcanum Major) és 56 Kis Arkánum (Arcanum Minor) lapból. A Nagy Arkánum lapjai az élet nagy kérdéseit, az univerzális igazságokat szimbolizálják, míg a Kis Arkánum hétköznapibb élettapasztalatokat és emberi jellemvonásokat jelenít meg.
A tarot napjainkban nemcsak jóslásra, hanem önismereti, pszichológiai elemzésre, meditációra és spirituális útmutatásra is használatos, népszerűsége pedig világszerte növekszik.