A hét főbűn – csak pozitívan

A Melbourne-i Egyetem szociálpszichológusai bizonyítékokat találtak arra, hogy a hét fő bűnnek számos pozitív hozadéka van.

Dr. Simon Laham A bűn öröme: A hét halálos bűn pszichológiája című könyvében írja le a bűnös életmód pszichológiai hátterét, melyben elmagyarázza, hogy valójában miért is okoz örömöt az embereknek a hét főbűn elkövetése.

Dr. Laham szerint az emberi viselkedés sokkal komplexebb annál, hogy szimplán jóra és gonoszra lehetne egyszerűsíteni. Laham elmélete alapján a büszkeség, a bujaság, a torkosság, a fösvénység, az irigység, a jóra való restség és a harag nem lélekpusztító bűnök, hanem mindig is jelen lévő, funkcionális emberi tendenciák. Lássuk, milyen pozitív tulajdonságokra utal a ránk legjellemzőbb főbűn!

Bujaság A kutatás szerint a bujaság okosabbá és segítőkészebbé tesz. Korábbi kutatások bebizonyították, hogy azok az emberek, akik többet gondolnak a szexre, általában jobb analitikus problémamegoldó gondolkodásmóddal rendelkeznek, ráadásul a buja emberek annak érdekében, hogy sikeresen ágyba csábítsák partnerünket, segítőkészebbé és udvariasabbá válnak.

Torkosság Laham felmérése alapján, aki elfogyaszt egy szelet süteményt, az nagyobb valószínűséggel fog jótékony célokra adakozni.

Fösvénység A pénz igenis is boldogíthat, legalábbis ameddig értelmes módon költik el. Korábbi felmérések azt igazolták, hogy az emberek akkor boldogabbak, ha anyagi javak helyett új élmények megszerzésére költik el a pénzüket.

Restség Számos korábbi tanulmányban bebizonyították, hogy a lustálkodás, pihenés és bóbiskolás fejleszti az ember memóriáját és gondolkodását.

Harag A harag hatására az emberek könnyebben képesek a saját véleményükkel ellentétes nézeteket magukévá tenni, ráadásul a dühös vitapartnerek nagyobb valószínűséggel képesek elérni a céljaikat például egy tárgyalás során.

Irigység Önmagunk más, bizonyos szempontokból jobb emberekhez való hasonlítgatása javíthatja a hangulatunkat, az önmagunkról alkotott képet és a kreativitást. Egy felmérés alapján kiderült, hogy azok a tanulók, akik jobb tanulókkal hasonlították össze magukat, általában jobb jegyeket értek el az iskolában.

Kevélység A büszke személyiségű emberek kitartóbbnak bizonyulnak nehéz problémák megoldásánál, és sokkal alkalmasabbak vezetői pozíciók betöltésére. Korábbi tanulmányok alapján igazolható továbbá, hogy a büszke embereket általában jobban kedvelik.

A pszichopata

Soha ne kezdj egy pszichopatával, téged tör össze, magát sosem.

Nagyon nehéz felismerni az ilyen típusú embert, általában már csak akkor tudod ki volt, amikor már nincs az életedben, és kívülről teljesen reálisan tudod szemlélni a dolgokat. Növeli a veszélyt, hogy általában nem riasztó szörnyként jelenik meg, hanem simulékony modorú kedvességgel tud mindenkire hatni. Jellemző rá a fejletlen erkölcsi ítélőképesség, a többi ember érzelmeinek figyelmen kívül hagyása, a megbánás és a bűntudat abszolút hiánya. Viselkedésszintjén személyiségvonásai általában bűnözéssel, hazudozással, sekélyes érzelmi élettel párosulnak. Állandó hódítási és uralkodási igényeit gyakori partnercserével tartja karban, még akkor is, ha a háttérben ott van valaki, akivel ugyan nem szerelemből, csak érdekből annak érzelmeit kihasználva él. Ne felejtsd el, a vészcsengők egy ilyen kapcsolatban is szólnak a fejedben, csak az érzelmek mindig felülírják. Ott már nagyon nagy a baj amikor kiderül, hogy miben vagy egyre rosszabb és amit te csinálsz annak semmi értelme, sőt mellette tulajdonképpen egy nulla vagy. Ne hagyd elvenni az önbizalmadat, válaszd a legjobb védekezést, és menekülj ahogy tudsz. ÉS most tekintsetek körbe kik vesznek körül és ismerjétek fel még időben a veszélyt. Ne felejtsd el ő soha nem érez, nem szorong és nem tanul a hibáiból.

Megbocsájtás III.

“Szabadítsd fel magad!”

A megbocsájtás folyamata révén mindenki békésebbnek és energikusabbnak érezheti magát. Mint amikor kidobáljuk a súlyokat a hőlégballon kosarából, hogy magasabbra emelkedhessünk. Az összegyűlt harag, félelem és sértettség halott súlyok, melyek lelassítanak bennünket, és elszívják az életerőnket. Mindannyiunkban lehetnek súlyok, amiket most rögtön kihajíthatunk a hőlégballonunk kosarából. Amikor megbocsájtunk a világnak, és benne önmagunknak, könnyebbé válunk, és rengeteg félelemtől szabadulunk meg.

Tudatosítsuk magunkban a megbocsájtással járó előnyöket.

A megbocsájtás nem egyenlő azzal, hogy kijelentjük: „vesztettem”, vagy „igazad volt én tévedtem”. Nem azt jelenti, hogy valakinek elnézzük valamilyen elhibázott cselekedetét. A megbocsájtás egyszerűen szellemünk felszabadításának egy módja, ami által határok nélküli lényekké válhatunk. A jutalom a békesség, az emelkedett energiaszint – és a megbocsájtás az ár. Számomra olyan ez, mint egy alku.

Állítsunk össze egy megbocsátási listát – Írjuk le minden egyes élő, vagy elhunyt ember nevét, aki valaha is irritált bennünket. A legtöbben három-négy oldalas listát állítanak össze, és hirtelen olyan emberek neve jut eszünkbe, akikre évek óta nem is gondoltak. Vannak, akik háziállatok neveit is leírják, és szinte mindenki belefoglalja saját nevét is a listába.


Engedjük el, bocsássunk meg – Egy olyan magányos helyiségben, ahol senki nem zavarhat meg, menjünk végig a listán nevenként. Minden egyes személyt jelenítsünk meg tudatunkban, és mondjuk neki a következőt: „Megbocsájtok neked, és elengedlek téged. Nincs bennem kibékíthetetlen harag. Megbocsájtásom teljes. Szabad vagyok, és te is szabad vagy”. A folyamat harminc percet, vagy annál többet igénybe vehet. Mégis fontos, hogy ne hagyjuk abba, míg teljes lista végére nem értünk.


Éjszakai oldások – Minden este lefekvés előtt, gondolatban tekintsünk át a napunkat: van valaki, akinek meg kell bocsájtanunk? Ahogy az arcunkat is megmossuk minden este, ugyanolyan fontos tudatunkat is megtisztítani éjszakánként, hogy ne halmozódjon fel bennünk sértettség és neheztelés.

Megbocsájtás I.

A fenti poszt egy régebbi írásom, amit saját magam bírálok felül. Akkor úgy gondoltam, hogy nem lehet és nem is kell megbocsájtani bizonyos dolgokat. Már másképp gondolom, fontos a megbocsájtás azt is leírom neked miért jutottam erre az álláspontra. Egy amerikai professzor a megbocsájtás fontosságáról a következő kísérletet adta a diákjainak. Az mondta, amit magaddal cipelsz olyan, mint egy pohár víz, amit örökké a kezedbe fogsz, mindenben akadályoz, de te nem teszed le, mert nem érzed a súlyát. Ezért minden diák a kezébe fogott 1 pohár vizet, amit nem volt szabad letenni, bármit is csinált. A kísérlet végeredménye az lett, hogy 1-2 órán belül mindenki lerakta a poharat. Természetesen én is kipróbáltam, mert ami nem működik, az nem az enyém, gondolatom alapján. A következő történt a pohár víz tényleg egyre nehezebb lett, mindenben akadályozott, semmit nem tudtam úgy csinálni ahogy szoktam. No de az még hagyján, de a csuklóm már fél óra után elkezdett fájni, és a víz már olyan nehéz volt, mintha mázsás súlyt cipeltem volna. Azt gondoltam nem fog ez ki rajtam és vittem magammal tovább. Ahogy elértem az 1 órát olyan fizikai fájdalmat éreztem, hogy feladtam, én is letettem, tudod milyen megkönnyebbülés volt? ÉS, akkor ott leesett a tantusz. A lelkedben hurcolod a megbántást szinte nem is érzed már milyen nehéz ez neked. Mindannyian, akik spiritualitással foglalkozunk tudjuk, hogy a lelki bántalmak előbb utóbb fizikálisan is megjelennek. Ez ennek tökéletes példája volt. Megértettem, hogy igen is szükség van a megbocsájtásra nem mások, hanem saját magad miatt. Ennek lépéseit a következő írásomban fogod tudni elolvasni.