Létezik még egy bizonyos terhelő bizonyíték, amit nehéz lenne megmagyarázni, ha nem is létezett volna egyszer női pápa. Egy ilyen bizonyíték az úgynevezett szék vizsgálat, ami része volt a pápai felszentelési ceremóniának több mint hatszáz éven keresztül. Johanna pápanő után minden pápának rá kellett ülnie a sella stercoraria-ra (vagyis az „ürülék ülésre”), ami középen át volt lyuggatva, hogy ezzel az ivarszerveit megvizsgálják, hogy ezzel bizonyítsák a férfi voltát. Utána a vizsgáló komoly felhanggal az összegyűlteknek kijelentette: “Mas nobis nominus est” — “A jelöltünk férfi.” Csakis utána adták át a pápának Szent Péter kulcsait. Ez a gyakorlat egészen a tizenhatodik századik maradt fenn. Egy másik érdekes bizonyíték az „elhagyatott utca”. A Patriarchium, ami a pápa lakhelye és emellett katedrális (ami ma a Szent János Lateráni katedrális) Róma másik oldalán helyezkedik el a Szent Péter Bazilikához képest, így a pápai felvonulások gyakran a kettő közti úton haladtak volna. Róma városának gyors böngészése azt mutatja, hogy a Via Sacra (ma a Via S. Giovanni) a legrövidebb és leggyorsabb út a két helyiség között – így bizonyára évszázadokon keresztül használták is (innen a név „Via Sacra”, vagyis „szent út”). Ezen az utcán szülte meg Johanna pápanő a halvaszületett gyerekét. Hamarosan ezután a pápai vonulások más utat választottak, mint a Via Sacra. A római egyház második érvét illetően, miszerint nem volt elegendő idő IV. Leó és III. Beendek pápák uralkodásai között, hogy Johanna pápanő uralkodhatott volna szintén megkérdőjelezhető. A Liber pontificalis arról hírhedt, hogy mikor emelkedtek a pápák a trónra, illetve mikor haltak meg; sok dátumról tudják, hogy egyszerűen fikció. A korabeli történész erős motivációja miatt, hogy Johanna pápaságát eltüntessék könnyen elképzelhető, hogy IV. Leó halálát későbbre tették volna: nem 853, hanem 855 – re Johanna állítólagos kétéves pápaságán keresztül, hogy úgy tűnjön, hogy IV. Leó pápát rögtön felváltotta volna III. Benedek.
Category: Illuminati tarot
Johanna a pápanő III.
Ma a római egyház álláspontja az, hogy Johannát csak a protestáns reformátorok találták ki, hogy ezzel felfedjék a pápaság erkölcstelenségét. Ezzel szemben azonban Johanna pápanő története évszázadokkal Luther születése előtt keletkezett. A történészei maguk római katolikusok voltak, akik magas rangot kaptak az egyház hierarchiájában. Johanna történetét még a pápaság hivatalos történeteiben is szerepelnek. A szobra megkérdőjelezhetetlenül más pápák szobrai mellett álltak, egészen 1601-ig, amikor VIII. Kelemen parancsára hírtelenül „átalakult” Zachariás pápává. 1276-ban XX. János pápa átváltoztatta a címét XXI. Jánosra miután alaposan áttanulmányozta a pápai dokumentumokat, így elismerve Johanna pápaságát, mint VII. János pápa. Johanna történetét a hivatalos egyházi kézikönyvben szerepelt a római zarándokok számára, több mint három évszázadon keresztül. Egy másik ütős történelmi bizonyítéka Jan Hus jól dokumentált 1413-as tárgyalása ahol eretnekséggel vádolták. Hust azért ítélték el, mivel azt tanította, hogy a pápa tévedhet. Védelmében Hus rengeteg példára hivatkozott, amikor a pápák bűnt követtek el az egyház ellen. Minden állítására a bírái részletesen válaszoltak, és tagadták Hus vádjait, és istenkáromlásnak bélyegezték. Husnak csupán egyetlen vádjára nem adtak feleletet: „A pápák rengeteg alkalommal bűnbe és tévelygésbe estek, például amikor Johannát pápának választották, aki nő volt.” A jelenlévő 28 bíboros, 4 pátriarka, 30 metropolitánus, 206 püspök, illetve 440 teológus közül egyetlen egy ember sem vádolta Hust azzal, hogy hazudott volna vagy istenkáromlást szólt volna Johanna pápanő ábrázolása az 1493-as nurembergi krónikában.
Johanna a pápanő II.
Ma a római katolikus egyház két fő érvet mutat fel Johanna pápasága ellen: azt, hogy a korabeli dokumentumokban nem is említik őt, illetve, hogy túl kevés idő lett volna arra, hogy pápanő legyen az elődjének (IV. Leó) az uralkodásának a végétől az utódjának (III. Benedek) uralkodásának az elejéig. Ezek az érvek azonban nem zárnak ki minden kétséget. Nem kell azon csodálkozni, hogy ha Johanna pápanő nem is szerepel a római katolikus egyház korabeli dokumentumaiban, ha ugyanis a római egyház saját szavai alapján mindent megtett annak érdekében, hogy onnan eltüntesse. Az a tény, hogy a kilencedik században élt, ami a sötét középkornak a legsötétebb periódusa könnyűvé tette azt, hogy eltüntessék a pápaságát. A kilencedik században rengetegen írástudatlanak voltak, és nagyon kevés dokumentumot tartottak fenn. Manapság ennek a korszaknak a kutatása szórványos, részleges, ellentmondásos és megbízhatatlan dokumentumokra alapszik. Nincsenek udvari vagy földbirtokosi rekordok, vagy a mindennapokról szóló naplók. Egyetlen megkérdőjelezhető dokumentumon kívül, a Liber pontificalis (amit a kutatók propaganda iratnak neveznek), nincsen folyamatos leírása a kilencedik század pápáinak – kik voltak, mikor uralkodtak, vagy mit csináltak. A Liber pontificalis–on kívül aligha lehet említést olvasni Johanna utódjáról, III. Benedek pápáról – ő maga pedig nem volt célpontja egy ilyen irányú eltüntetési kampánynak. Johanna eltűnése a korabeli egyházi dokumentumokból teljesen várható.
A római egyházi vezetőség, akit nagyon is megrázta volna a félrevezetés, ami elérte őket bizonyára mindent megtettek volna annak érdekében, hogy eltüntessék ennek az arcpirító eseménynek minden nyomát. Bizonyára kötelességüknek érezték volna. Sőt maga Alcuin a nagy teológus az igazságot is meghamisította volna; egyik levelében bevallja, hogy megsemmisített III. Leó pápa paráznaságáról és sikkasztásáról szóló hírt. Az idő múlásával az igazság mégis feltűnik a köznépi hírek révén. És így is van, a későbbi századokban nagyon sok dokumentáció létezik Johanna pápaságát illetően. Frederick Spanheim, a tudós német történész, aki kimerítő tanulmányt írt erről a kérdésről nem kevesebb, mint 500 korabeli dokumentumra hivatkozik, amelyek Johanna pápaságára hivatkoznak, amelybe beletartoznak olyan szerzők művei, mint Petrarcha és Boccaccio.
Johanna a pápanő I. Tény és nem legenda.
A Főpapnő vagy Pápanő a Tarot II. lapja – Nagy Arkánum
A tarot egyik legérdekesebb, legtitokzatosabb lapja, melyhez a későbbiekben megosztott történetet kapcsolhatjuk. Kevesen ismerik, de érdekessége miatt megéri elolvasni.
Megszokott alak: A trónon ülő papnő, avagy pápanő (autoritás). Kezében egy könyvet tart (tudás, bölcsesség). Kék köpönyegbe burkolózik (szellemszerűen). A papnő mögött ott a materializmus átláthatatlan fátyla, ami elfedi a beavatás templomának bejáratát.
Tanulság: A rejtett kincs megszerzése vagy a titkok leleplezése csak őszinte igyekezettel lehetséges. A papnő nagy titkok hordozója, melyek csak azok számára kerülnek napvilágra, akik arra méltóak. Hasonlóképpen, ahogy Ízisz egyiptomi istennő leleplezi skarlátszínű fátyollal fedett arcát. Ereje passzív, nem verbális.
Kulcsszavak: titokzatosság, intuíció, nőiesség, passzivitás, nem verbális kommunikáció, hallgatagság.
“Ha bármikor legendával találkozol, biztos lehetsz abban, hogy ha a legmélyére mész a dolgoknak, ott történelemmel fogsz találkozni.” (Vallet de Viriville)
Ez a kérdés azért fontos a római egyház számára, mivel ő úgy tartja, hogy Péter óta (az első pápa óta) a pápák folyamatosan egymást követték. Mivel Péter férfi volt, így minden utódjának is férfinak kell lennie. Ha történetesen a pápa nő lenne, akkor ez azt jelenti, hogy a pápák sorában szakadás történt, így érvénytelen a pápai apostoli szukcesszió. Másodrészt, ha tényleg létezett is női pápa, akkor ez azt jelenti, hogy a Vatikán képmutatóan lép fel, amikor kijelenti, hogy nem szabad, hogy legyenek női papok, ha már egyszer volt női pápa is.
Johanna pápanő a nyugati történelem egyik legérdekesebb alakja – de egyúttal az egyik legkevésbé ismert is. A legtöbb ember nem is hallott róla, de aki eddig igen, legendának tartják a történetét. De évszázadokon keresztül egészen a tizenhetedik századig, Johanna pápaságát egyetemesen elismerték és igazságként kezelték. A tizenhetedik században a katolikus egyház összehangolt módon a Johannáról szóló történelmi dokumentumokat igyekezett elpusztítani az emelkedő protestantizmus kritikájára. Kéziratok és könyvek százait vették ki a Vatikánból. Azzal, hogy Johanna gyakorlatilag eltűnt a mai köztudatból bizonyítja ennek a hatékonyságát. Folytatás a következő blogban.