Lenormand kártya. Hold

A Föld körül keringő mellékbolygó. Az éjszaka bolygója; a szépséget, a fényt jelképezi a sötét végtelenben. Egyes hagyományok szerint a Nap párja, de mivel a Hold fénye csupán a Nap fényének visszatükrözése, a függőség kifejezője.

Jelképes tulajdonságait a Nap szimbolikájának ellentételezéseként is megfogalmazták. A Hold általában a női princípium, hozzá rendelték a vizet, az égtájak közül Északot, az évszakok közül a telet.

A buddhizmusban a béke, a tisztaság szimbóluma; az újhold és a telihold a szellemi képességeknek kedvező időszak. A festészetben, a kínai, majd a japán költészetben a vízen tükröződő telihold a ilággal tökéletes harmóniát kialakító emberi tudat.

Kínában a női elem, a jin lényege: passzív, átalakuló és halhatatlan. A császári jelképrendszerben a Napnak van alávetve; míg a Nap az év, a Hold a hónapok meghatározója. A kilencedik hónap holdtöltéje a házasságkötések családi jóváhagyásának hagyományos ideje.

Az antikvitásban alakváltozásai révén az állhatatlanság, az átalakulás, a növekedés és a termékenység kifejezője. A Hold ciklikus változásai és a nők havi ciklusa között párhuzamot vontak: „Hold biztosítja a terhességet, a szülést és a nemzőképességet” (Cicero: Az istenek természete, II. 46). Általában női istenségek személyesítik meg, Artemisz/Diána, Szeléné/Luna. „A mindenség anyjának hívják, s azt tartják róla, hogy férfi- és női természete van”

A zsidó hagyományban Isten akaratának kozmikus megtestesítője, az Úr dicsőségének egyik kifejezője (Sir 43,6–8). Szarvakkal vagy bárddal jelölték; ez termékenységi vonatkozásokra utal. Az időmérés alapjául szolgált ősidők óta; mozgás- és idő-szimbólumként a Bibliában is fellelhető: „És a Hold minden időben pontosan jelzi a hónapokat, s megszabja az időt. A Hold jelöli meg az ünnepek napját” (Sir 43,6–7).

A muszlim kultúrában az idő mértéke; évszámításuk is lunáris. Gyakori ábrázolás az életfa feletti félhold, amely az istenség, a fensőbbség, az uralkodás; a holdsarló csillaggal pedig az iszlám jelképévé vált, a mecsetek és minaretek csúcsának jellegzetes díszítőeleme. Európában elsősorban a török birodalom fenyegető terjeszkedésére utalt, a „sápadó félhold” pedig hanyatlására.

A keresztény szimbolikában a Nappal együtt a keresztre feszítés ábrázolásain Krisztus kettős természetét jelzi; a balján elhelyezkedő Hold az emberi természetre utal. A Holdat Gábriel arkangyal tartózkodási helyének vélték, valamint Szűz Mária szépségét is hasonlították hozzá az Én 6,10 és a Holdon álló, ún. Napba öltözött asszony motívuma alapján (Jel 12,1).

Lenormand Kártya. Nap

A Naprendszer központja, a Földhöz legközelebb eső csillag. A fény és melegség égiteste, az élet forrása. Aktív őselem, maszkulin princípium; a kozmikus értelem és az igazság egyetemes szimbóluma. Látszólagos Föld körüli útja az élet, a halál és az újjászületés jelképévé avatta. Halhatatlan égitest: minden reggel felkel és minden este alászáll. Az ókorban számos istenséget azonosítottak a Nappal Egyiptomban Ré, majd Amon néven tisztelték.

A Kr. e. XIV. sz. közepén Ehnaton fáraó vallási reformjában Aton, a fénylő napkorong monoteista tiszteletét valósította meg. Aton az élet teremtője és fenntartója: „Millió formát teremtettél magadtól […] És minden szembenéz veled, / Ki vagy a Nappali Korong /A föld felett” (Naphimnusz). A Napot a Hold párjaként is értelmezték, együtt Hórusz két szemét jelentették.

A görög-római mitológia napistene Héliosz, aki négylovas hintóján halad át az égen. Apolló, mint a fény istene szintén rendelkezett szoláris jelentéssel. Hagyományosan hét napsugarat ábrázolnak: közülük hat a tér dimenzióival van összefüggésben, a hetedik a kozmoszon kívülit jelzi. A napsugaraknak és a kozmikus geometriának ezt a kapcsolatát a görögöknél a püthagoraszi számszimbolika fogalmazza meg. Az ókori római misztériumvallások között elsősorban a Mithrasz-kultusz központi jelentőségű eleme a téli napfordulókor ünnepelt „legyőzhetetlen Nap”, a Sol invictus tisztelete. A hellenizmus kori asztrológiai modellben a Földet koncentrikusan övező hét bolygó szférájában a középponttól számított negyedik bolygó. Az ókori eredetű asztrológiai hagyományban az élet, a tekintély, a férfiasság és az uralkodás bolygója. Az állatövi csillagképek közül az Oroszlán jegyéhez kapcsolták.

A Biblia is számos helyen von párhuzamot Isten, ill. Krisztus és a Nap között (pl. Zsolt 84,12; Mal 3,20). A Nap Isten dicsőségének legfőbb természeti kifejezője: „Az ég büszkesége a fényes boltozat, az Úr dicsősége ragyog fenn az égen” (Sir 43,1). A világbíró és feltámadó Krisztust „az Igazság Napjá”-nak (Sol Justitiae) és – antik hagyományként – „legyőzhetetlen Nap”-nak (Sol invictus) is nevezték. Halála és leszállása az alvilágba a naplemente, a sírban eltöltött ideje a Nap éjszakai útja, feltámadása a napkelte. A Kelet felé forduló imádkozás, ill. a templomok és a sírok keleti tájolása szintén a Nap-szimbolikához kapcsolódik. A gótikus székesegyházak homlokzatán a rózsaablakot Napként és Krisztusként értelmezték.

A Mária-szimbolikához a Jelenések könyvének apokaliptikus látomása alapján kötődik. „Az égen nagy jel tűnt fel: egy asszony, öltözete a nap, lába alatt a hold, fején tizenkét csillagból korona.” (Jel 12,1).

Színe az (arany)sárga; féme az arany, napja a vasárnap, kora a fiatal férfikor, virágja a cikória vagy a napraforgó, állata a kakas, a főnix, az oroszlán.  

Lenormand kártya. Kasza/sarló

A gabona levágására szolgáló fémpengéjű szerszámok, az aratás eszközei. A sarló rövid nyelű, félköríves pengéjű, a kasza hosszú nyelű, íves pengéjű.  A görög-római mitológiában Khronosz/Saturnus, a földművelés istenének attribútuma, s ebben az értelemben a bőség, a termékenység jelentései kapcsolódnak hozzá. A görög mítoszok szerint Kronosz ezzel az eszközzel csonkította meg apját, Uranosz égistent, ezért a kasztrálásra is utal. Formája mindkét nem jegyeit egyesíti magában: fallosz-szimbólum, ugyanakkor holdsarló alakja miatt a Holddal hozták kapcsolatba, s így holdistennők attribútumaként is szerepel. A megszemélyesített idő Khronosz attribútumaként a könyörtelen idő, a halál jelképe, amely az egyik Moira, Atroposz ollójához hasonlóan, elvágja az élet fonalát.

A Bibliában az Utolsó ítéletkor Krisztus kezében a végítélet jele: „Ezután fehér felhőt láttam, a felhőn ült valaki, aki az Emberfiához hasonlított. A fején aranykorona volt, a kezében éles sarló” (Jel 14,14).  A középkori ábrázolásokon a kasza a csontvázként ábrázolt Halál, a „nagy kaszás” attribútuma (id. Pieter Brueghel: A halál diadala, 1522–1526 k., Madrid, Prado). A középkori eredetű Mária-ünnep elnevezése: Sarlós Boldogasszony (július 2.). Az aratás kezdetét jelezte, és a holdsarlóval, mint Szűz Mária attribútumával is összefüggésben állt. Mivel a parasztfelkelések jellegzetes fegyvere, a forradalom jelképévé vált: „Kaszák, mik kiegyenesedtek, / Ünnep készül, piros, szabad” (Ady: Ének aratás előtt). Juhász Gyula Tápai lagzi c. versében a kasza halál-szimbolikája jelenik meg: „Már szürkül lassan a ködös határ, / És a határban a Halál kaszál…”

Lenormand Kártya. Vessző/Ostor/korbács

A hatalmat és a büntetés kirovásának jogát jelzi, fallikus szimbólum, szigor jele. A villámláshoz és a viharistenekhez kapcsolódik, negatív aspektusának, pusztító hatalmának hangsúlyozója. Egyiptomban Min termékenységisten szobra felemelt jobb kezében ostort tart, a királyi szigor jelét, ezzel űzi ki a gonosz szellemeket és a bajokat. Az ostor Ozirisz kezében a teremtő energia. A keresztény művészetben Passió-jelkép, Krisztus szenvedésének egyik eszköze.

Az ostor Ozirisz kezében a teremtő energia. A görög mitológiában az alvilág szörnyeit regulázó Hekaté a bűnösöket üldöző Erinnüszök, valamint Dionüszosz és Kübelé attribútuma. A dodonai Zeusz-szentélyben egy gyermekszobor kezében tartott ostorszíj a szél hatására egy üstre csapott rá, s az ebből származó hangot isteni jóslatként értelmezték. Az ostorról úgy tartották, hogy a termékenységre ösztönzőleg hat, pl. Rómában a Lupercalia ünnepén kecskebőrből készült korbáccsal kívánták biztosítani az asszonyok termékenységét.

Attribútuma a vezeklő Bűnbánó Szt. Mária Magdolnának, s a keresztény mártíroknak, Szt. Gervasiusnak és Szt. Protasiusnak. Szt. Ambrus az eretnekként megbélyegzett ariánusokat korbácsoltatta meg; az ábrázolásokon korbácsa három ága a Szentháromságra utal. A középkorban a Megváltó szenvedésének kultuszában az ostorozás tisztelete, szertartása is megjelent. A flagellánsok önostorozása a vezeklés eszköze.

Attilát mint Isten büntető eszközét nevezték „Isten ostorá”-nak.. Zrínyi eposzában a széthúzás miatt a magyarokra mért isteni büntetés: „De Isten ostora mast szállott reájok, / Fösvénység, gyűlölség uralkodik rajtok”.   

Johanna a pápanő IV.

Létezik még egy bizonyos terhelő bizonyíték, amit nehéz lenne megmagyarázni, ha nem is létezett volna egyszer női pápa. Egy ilyen bizonyíték az úgynevezett szék vizsgálat, ami része volt a pápai felszentelési ceremóniának több mint hatszáz éven keresztül. Johanna pápanő után minden pápának rá kellett ülnie a sella stercoraria-ra (vagyis az „ürülék ülésre”), ami középen át volt lyuggatva, hogy ezzel az ivarszerveit megvizsgálják, hogy ezzel bizonyítsák a férfi voltát. Utána a vizsgáló komoly felhanggal az összegyűlteknek kijelentette: “Mas nobis nominus est” — “A jelöltünk férfi.” Csakis utána adták át a pápának Szent Péter kulcsait. Ez a gyakorlat egészen a tizenhatodik századik maradt fenn. Egy másik érdekes bizonyíték az „elhagyatott utca”. A Patriarchium, ami a pápa lakhelye és emellett katedrális (ami ma a Szent János Lateráni katedrális) Róma másik oldalán helyezkedik el a Szent Péter Bazilikához képest, így a pápai felvonulások gyakran a kettő közti úton haladtak volna. Róma városának gyors böngészése azt mutatja, hogy a Via Sacra (ma a Via S. Giovanni) a legrövidebb és leggyorsabb út a két helyiség között – így bizonyára évszázadokon keresztül használták is (innen a név „Via Sacra”, vagyis „szent út”). Ezen az utcán szülte meg Johanna pápanő a halvaszületett gyerekét. Hamarosan ezután a pápai vonulások más utat választottak, mint a Via Sacra. A római egyház második érvét illetően, miszerint nem volt elegendő idő IV. Leó és III. Beendek pápák uralkodásai között, hogy Johanna pápanő uralkodhatott volna szintén megkérdőjelezhető. A Liber pontificalis arról hírhedt, hogy mikor emelkedtek a pápák a trónra, illetve mikor haltak meg; sok dátumról tudják, hogy egyszerűen fikció. A korabeli történész erős motivációja miatt, hogy Johanna pápaságát eltüntessék könnyen elképzelhető, hogy IV. Leó halálát későbbre tették volna: nem 853, hanem 855 – re Johanna állítólagos kétéves pápaságán keresztül, hogy úgy tűnjön, hogy IV. Leó pápát rögtön felváltotta volna III. Benedek.

Lenormand kártya. Hajó

Hajó: Vízi jármű, az utazás, a kaland, a felfedezés, az élet, az életen való biztonságos átjutás szimbóluma. Lunáris, női princípiumként a védelem megtestesítője, az anyaméh és a bölcső megfelelője.

A halottak lelkét is bárka viszi az öröklét felé. Az ókori egyiptomi templomi szertartások fontos momentuma volt az ún. Nap-bárkának a templomba való szállítása és tisztelete, amely a Nap égi útját reprezentálta. Ízisz hajója, amelyet minden tavasszal feldíszítettek és vízre bocsátottak, az isteneknek felajánlott mindenkori áldozat szimbóluma volt, amely védelmet kért az összes hajó számára. Az óind Mahábhárata eposz vízözön-történetében a bölcsek Brahmá isten tanácsára építenek bárkát, s ez menti meg őket a pusztulástól.  A buddhizmusban a törvény hajója teszi lehetővé az ember számára, hogy átkeljen a lét és a lélekvándorlás óceánján. A görög-római mitológiában Kharón, az alvilági révész, az elhunytak lelkét szállítja. Ókori ábrázolásokon Dionüszosz olykor tengeren, hajón tűnik fel, máskor a szárazföldön, ökör húzta szekéren. Ezek az ábrázolások a tavasszal kezdődő hajóutakat vagy a túlvilágra indulókat szimbolizálják. A hajó lehet a politikai közösség, a jól szervezett állam jelképe. Az Ószövetség özönvíz-történetében Noét és családját, valamint a Föld állatait a Jahve utasításai alapján készített bárka menti meg Noé bárkája az élet, a túlélés lehetőségét jelenti a pusztulás közepette.

Óceán: Nagy kiterjedésű, összefüggő világtenger. Látszólagos korlátlansága miatt a határtalanság, a végtelenség, a feneketlen mélység szimbóluma. Az eredeti egység és meghatározatlanság, az anima mundi, a Nagy Anya. Számos mitológiában az óceánból születik a föld és az élet; pl. a hindu mítosz szerint a kozmikus óceánon alszik Visnu, s innen származik a kozmikus, tojás és lótusz a és a sziget is. A buddhizmusban az óceán az őseredeti intelligencia. A kínai felfogásban a tao olyan, mint az óceán: minden beletorkollik anélkül, hogy megtöltené, és minden belőle indul ki anélkül, hogy kiapadna. A magyar költészetben Petőfi a bánatot nevezi óceánnak, amely végtelenségével, mélységével uralkodik az örömön.

Johanna a pápanő III.

Ma a római egyház álláspontja az, hogy Johannát csak a protestáns reformátorok találták ki, hogy ezzel felfedjék a pápaság erkölcstelenségét. Ezzel szemben azonban Johanna pápanő története évszázadokkal Luther születése előtt keletkezett. A történészei maguk római katolikusok voltak, akik magas rangot kaptak az egyház hierarchiájában. Johanna történetét még a pápaság hivatalos történeteiben is szerepelnek. A szobra megkérdőjelezhetetlenül más pápák szobrai mellett álltak, egészen 1601-ig, amikor VIII. Kelemen parancsára hírtelenül „átalakult” Zachariás pápává. 1276-ban XX. János pápa átváltoztatta a címét XXI. Jánosra miután alaposan áttanulmányozta a pápai dokumentumokat, így elismerve Johanna pápaságát, mint VII. János pápa. Johanna történetét a hivatalos egyházi kézikönyvben szerepelt a római zarándokok számára, több mint három évszázadon keresztül. Egy másik ütős történelmi bizonyítéka Jan Hus jól dokumentált 1413-as tárgyalása ahol eretnekséggel vádolták. Hust azért ítélték el, mivel azt tanította, hogy a pápa tévedhet. Védelmében Hus rengeteg példára hivatkozott, amikor a pápák bűnt követtek el az egyház ellen. Minden állítására a bírái részletesen válaszoltak, és tagadták Hus vádjait, és istenkáromlásnak bélyegezték. Husnak csupán egyetlen vádjára nem adtak feleletet: „A pápák rengeteg alkalommal bűnbe és tévelygésbe estek, például amikor Johannát pápának választották, aki nő volt.” A jelenlévő 28 bíboros, 4 pátriarka, 30 metropolitánus, 206 püspök, illetve 440 teológus közül egyetlen egy ember sem vádolta Hust azzal, hogy hazudott volna vagy istenkáromlást szólt volna Johanna pápanő ábrázolása az 1493-as nurembergi krónikában.

Lenormand kártya. Könyv

Az univerzum szimbóluma (liber mundi, liber vitae). A nyitott könyv a tanulás, a tudomány, a bölcsesség, a reveláció.

A csukott könyv a szűz anyag, a nyitott a megtermékenyített. Zárva megőrzi titkát, nyitott állapotban viszont, aki keresi, megszerezheti a tartalmát. Ebben az értelemben hasonlítják a szívet a könyvhöz: nyitott állapotban szabadon kínálja gondolatait és érzéseit, zárva elrejti azokat.

A könyv a bölcsesség, a nyelv és a kifejezés tökéletessége. A kínai mitológiában a tudás jelképe. A könyv lapjai a kozmikus fa leveleivel azonosak, s a világegyetem összes élőlényére, a „tízezer dolog”-ra utalnak. A könyv egyike a kínai „nyolc értékes dolognak” is. A könyv az isteni titok szimbóluma, amely csak a beavatottak előtt ismert.

A Korán, mint szent könyv, a muszlimok hite szerint előbb létezett, mint a világ; Allah része, nem pedig műve: „A könyörületes és az irgalmas küldte le” (41. szúra, 2). A könyvként értelmezett univerzum gondolata megtalálható az iszlámban is. Ez a felfogás a könyvet és a tollat együtt alkotó szubsztanciaként értelmezi: a könyv a statikus, a toll a dinamikus, kreatív princípium.

Az Ószövetségben a sors, a méltóság és a törvény szimbóluma. A zsidókat a muszlimok „a könyv népének” nevezik. A keresztény ikonográfiában az Ószövetségre irattekercs, az Újszövetségre pedig könyv utal. A zsidó és keresztény hagyomány szent könyvét, a Bibliát isteni alkotásként tisztelik; ez Isten Igéjének megtestesülése, az isteni tudás jelképe.

Az ábrázolásokon a lepecsételt könyvet Krisztus általában a bal kezében tartja, s a fedőlapon az alpha és omega betűk láthatók a kezdet és a vég szimbólumaiként.

Lenormand kártya Gyermek, Levél

Gyermek: Az életerő megtestesítője; a jövő, a lehetőség, az egyszerűség, az ártatlanság, az Éden jelképe. Az egyéniség magasabb szintű átváltozási formája, az újjászületett, s így tökéletessé vált individuum. A legenda, amely szerint a gyerekeket a víz közelében élő állatok hozzák /gólya/ azzal a hittel van összefüggésben, hogy a vizek őrzőjétől, a nagy anyaistennőtől, a föld méhéből származnak.

A taoizmusban a belső érték, az igaz lélek, a bensőből fakadó művészi tartalom szimbólumaként is értelmezik, amely szemben áll a felnőttkori, mesterséges, külső tapasztalattal, megismeréssel: „Mert az égalatti tökéletes művészi szépsége eddig minden esetben a gyermeki lélekből fakadt” (Li Cse: A gyermeki lélekről).

A gyermek áldás, Isten ajándéka, a házasság gyümölcse, jutalom. Kifejezheti a lélek nyugalmát: „mint a gyermek, úgy pihen bennem a lelkem” (Zsolt 131,2). ragaszkodás, érzelmi kötődés.

Levél: Írásos üzenet, hír, hogy mi van benne addig nem tudhatjuk amíg fel nem bontjuk.

Pecsét: Lágy, olvasztható anyagba nyomott, azonosító, hitelesítő jegy. A tulajdon és a titok jelképe. A tulajdonos megkülönböztető ismertetőjegyeként; védett értékeken (pl. irat, tárgy, állat, rabszolga) jelenik meg. A nő lepecsételt szája. Hivatalos iratok hitelességének bizonyítéka.

Madártoll, mint a szárny része, az égi, felső világhoz való tartozást, az égbe emelkedő erőt és az égi eredetű hatalmakat szimbolizálja. A mai mágikus tanok alapján a tollakat a gördülékenyebb kommunikáció elősegítéséhez használhatjuk.

A színek jelentése.

A színek hatását vizsgáló tudomány már legalább 200 éves. A pszichológusok és a kutatók között nem teljes az egyetértés abban a tekintetben, hogy a színek pontosan milyen hatással vannak ránk, de közülük csak kevesen kételkednek abban, hogy a színek jelentősen befolyásolják az érzéseinket és a viselkedésünket.

A színek tudományával foglalkozó legtöbb kutató szerint a színérzékelés központja az úgynevezett limbikus agy, vagyis az agyunk legprimitívebb része. Ez azt jelenti, hogy a színek megtapasztalása szorosan kapcsolódik az érzéseinkhez és a tudatalattinkhoz. A kutatók arra is rámutattak, hogy a színekkel kapcsolatos bizonyos asszociációink kulturális okokra vezethetők vissza, míg más asszociációk inkább biológiai jellegűek és egyszerűen csak léteznek, akár akarjuk, akár nem.

Vagyis megéri nagyon komolyan venni a színek pszichológiáját. A színek minden nap hatást gyakorolnak ránk: befolyásolják az érzéseinket, a viselkedésünket másokkal és magunkkal szemben, illetve azt is, hogy mennyire tudunk koncentrálni egy feladatra.

Négy elsődleges szín van, amelyek a legerősebben hatnak ránk és érzelmi iránytűként működnek, a zöld, a sárga, a vörös és a kék.