A gabona levágására szolgáló fémpengéjű szerszámok, az aratás eszközei. A sarló rövid nyelű, félköríves pengéjű, a kasza hosszú nyelű, íves pengéjű. A görög-római mitológiában Khronosz/Saturnus, a földművelés istenének attribútuma, s ebben az értelemben a bőség, a termékenység jelentései kapcsolódnak hozzá. A görög mítoszok szerint Kronosz ezzel az eszközzel csonkította meg apját, Uranosz égistent, ezért a kasztrálásra is utal. Formája mindkét nem jegyeit egyesíti magában: fallosz-szimbólum, ugyanakkor holdsarló alakja miatt a Holddal hozták kapcsolatba, s így holdistennők attribútumaként is szerepel. A megszemélyesített idő Khronosz attribútumaként a könyörtelen idő, a halál jelképe, amely az egyik Moira, Atroposz ollójához hasonlóan, elvágja az élet fonalát.
A Bibliában az Utolsó ítéletkor Krisztus kezében a végítélet jele: „Ezután fehér felhőt láttam, a felhőn ült valaki, aki az Emberfiához hasonlított. A fején aranykorona volt, a kezében éles sarló” (Jel 14,14). A középkori ábrázolásokon a kasza a csontvázként ábrázolt Halál, a „nagy kaszás” attribútuma (id. Pieter Brueghel: A halál diadala, 1522–1526 k., Madrid, Prado). A középkori eredetű Mária-ünnep elnevezése: Sarlós Boldogasszony(július 2.). Az aratás kezdetét jelezte, és a holdsarlóval, mint Szűz Mária attribútumával is összefüggésben állt. Mivel a parasztfelkelések jellegzetes fegyvere, a forradalom jelképévé vált: „Kaszák, mik kiegyenesedtek, / Ünnep készül, piros, szabad” (Ady: Ének aratás előtt). Juhász Gyula Tápai lagzi c. versében a kasza halál-szimbolikája jelenik meg: „Már szürkül lassan a ködös határ, / És a határban a Halál kaszál…”
A hatalmat és a büntetés kirovásának jogát jelzi, fallikus szimbólum, szigor jele. A villámláshoz és a viharistenekhez kapcsolódik, negatív aspektusának, pusztító hatalmának hangsúlyozója. Egyiptomban Min termékenységisten szobra felemelt jobb kezében ostort tart, a királyi szigor jelét, ezzel űzi ki a gonosz szellemeket és a bajokat. Az ostor Ozirisz kezében a teremtő energia. A keresztény művészetben Passió-jelkép, Krisztus szenvedésének egyik eszköze.
Az ostor Ozirisz kezében a teremtő energia. A görög mitológiában az alvilág szörnyeit regulázó Hekaté a bűnösöket üldöző Erinnüszök, valamint Dionüszosz és Kübelé attribútuma. A dodonai Zeusz-szentélyben egy gyermekszobor kezében tartott ostorszíj a szél hatására egy üstre csapott rá, s az ebből származó hangot isteni jóslatként értelmezték. Az ostorról úgy tartották, hogy a termékenységre ösztönzőleg hat, pl. Rómában a Lupercalia ünnepén kecskebőrből készült korbáccsal kívánták biztosítani az asszonyok termékenységét.
Attribútuma a vezeklő Bűnbánó Szt. Mária Magdolnának, s a keresztény mártíroknak, Szt. Gervasiusnak és Szt. Protasiusnak. Szt. Ambrus az eretnekként megbélyegzett ariánusokat korbácsoltatta meg; az ábrázolásokon korbácsa három ága a Szentháromságra utal. A középkorban a Megváltó szenvedésének kultuszában az ostorozás tisztelete, szertartása is megjelent. A flagellánsok önostorozása a vezeklés eszköze.
Attilát mint Isten büntető eszközét nevezték „Isten ostorá”-nak.. Zrínyi eposzában a széthúzás miatt a magyarokra mért isteni büntetés: „De Isten ostora mast szállott reájok, / Fösvénység, gyűlölség uralkodik rajtok”.
Létezik még egy bizonyos terhelő bizonyíték, amit nehéz lenne megmagyarázni, ha nem is létezett volna egyszer női pápa. Egy ilyen bizonyíték az úgynevezett szék vizsgálat, ami része volt a pápai felszentelési ceremóniának több mint hatszáz éven keresztül. Johanna pápanő után minden pápának rá kellett ülnie a sella stercoraria-ra (vagyis az „ürülék ülésre”), ami középen át volt lyuggatva, hogy ezzel az ivarszerveit megvizsgálják, hogy ezzel bizonyítsák a férfi voltát. Utána a vizsgáló komoly felhanggal az összegyűlteknek kijelentette: “Mas nobis nominus est” — “A jelöltünk férfi.” Csakis utána adták át a pápának Szent Péter kulcsait. Ez a gyakorlat egészen a tizenhatodik századik maradt fenn. Egy másik érdekes bizonyíték az „elhagyatott utca”. A Patriarchium, ami a pápa lakhelye és emellett katedrális (ami ma a Szent János Lateráni katedrális) Róma másik oldalán helyezkedik el a Szent Péter Bazilikához képest, így a pápai felvonulások gyakran a kettő közti úton haladtak volna. Róma városának gyors böngészése azt mutatja, hogy a Via Sacra (ma a Via S. Giovanni) a legrövidebb és leggyorsabb út a két helyiség között – így bizonyára évszázadokon keresztül használták is (innen a név „Via Sacra”, vagyis „szent út”). Ezen az utcán szülte meg Johanna pápanő a halvaszületett gyerekét. Hamarosan ezután a pápai vonulások más utat választottak, mint a Via Sacra. A római egyház második érvét illetően, miszerint nem volt elegendő idő IV. Leó és III. Beendek pápák uralkodásai között, hogy Johanna pápanő uralkodhatott volna szintén megkérdőjelezhető. A Liber pontificalis arról hírhedt, hogy mikor emelkedtek a pápák a trónra, illetve mikor haltak meg; sok dátumról tudják, hogy egyszerűen fikció. A korabeli történész erős motivációja miatt, hogy Johanna pápaságát eltüntessék könnyen elképzelhető, hogy IV. Leó halálát későbbre tették volna: nem 853, hanem 855 – re Johanna állítólagos kétéves pápaságán keresztül, hogy úgy tűnjön, hogy IV. Leó pápát rögtön felváltotta volna III. Benedek.
Hajó: Vízi jármű, az utazás, a kaland, a felfedezés, az élet, az életen való biztonságos átjutás szimbóluma. Lunáris, női princípiumként a védelem megtestesítője, az anyaméh és a bölcső megfelelője.
A halottak lelkét is bárka viszi az öröklét felé. Az ókori egyiptomi templomi szertartások fontos momentuma volt az ún. Nap-bárkának a templomba való szállítása és tisztelete, amely a Nap égi útját reprezentálta. Ízisz hajója, amelyet minden tavasszal feldíszítettek és vízre bocsátottak, az isteneknek felajánlott mindenkori áldozat szimbóluma volt, amely védelmet kért az összes hajó számára. Az óind Mahábhárata eposz vízözön-történetében a bölcsek Brahmá isten tanácsára építenek bárkát, s ez menti meg őket a pusztulástól. A buddhizmusban a törvény hajója teszi lehetővé az ember számára, hogy átkeljen a lét és a lélekvándorlás óceánján. A görög-római mitológiában Kharón, az alvilági révész, az elhunytak lelkét szállítja. Ókori ábrázolásokon Dionüszosz olykor tengeren, hajón tűnik fel, máskor a szárazföldön, ökör húzta szekéren. Ezek az ábrázolások a tavasszal kezdődő hajóutakat vagy a túlvilágra indulókat szimbolizálják. A hajó lehet a politikai közösség, a jól szervezett állam jelképe. Az Ószövetség özönvíz-történetében Noét és családját, valamint a Föld állatait a Jahve utasításai alapján készített bárka menti meg Noé bárkája az élet, a túlélés lehetőségét jelenti a pusztulás közepette.
Óceán: Nagy kiterjedésű, összefüggő világtenger. Látszólagos korlátlansága miatt a határtalanság, a végtelenség, a feneketlen mélység szimbóluma. Az eredeti egység és meghatározatlanság, az anima mundi, a Nagy Anya. Számos mitológiában az óceánból születik a föld és az élet; pl. a hindu mítosz szerint a kozmikus óceánon alszik Visnu, s innen származik a kozmikus, tojás és lótusz a és a sziget is. A buddhizmusban az óceán az őseredeti intelligencia. A kínai felfogásban a tao olyan, mint az óceán: minden beletorkollik anélkül, hogy megtöltené, és minden belőle indul ki anélkül, hogy kiapadna. A magyar költészetben Petőfi a bánatot nevezi óceánnak, amely végtelenségével, mélységével uralkodik az örömön.
Ma a római egyház álláspontja az, hogy Johannát csak a protestáns reformátorok találták ki, hogy ezzel felfedjék a pápaság erkölcstelenségét. Ezzel szemben azonban Johanna pápanő története évszázadokkal Luther születése előtt keletkezett. A történészei maguk római katolikusok voltak, akik magas rangot kaptak az egyház hierarchiájában. Johanna történetét még a pápaság hivatalos történeteiben is szerepelnek. A szobra megkérdőjelezhetetlenül más pápák szobrai mellett álltak, egészen 1601-ig, amikor VIII. Kelemen parancsára hírtelenül „átalakult” Zachariás pápává. 1276-ban XX. János pápa átváltoztatta a címét XXI. Jánosra miután alaposan áttanulmányozta a pápai dokumentumokat, így elismerve Johanna pápaságát, mint VII. János pápa. Johanna történetét a hivatalos egyházi kézikönyvben szerepelt a római zarándokok számára, több mint három évszázadon keresztül. Egy másik ütős történelmi bizonyítéka Jan Hus jól dokumentált 1413-as tárgyalása ahol eretnekséggel vádolták. Hust azért ítélték el, mivel azt tanította, hogy a pápa tévedhet. Védelmében Hus rengeteg példára hivatkozott, amikor a pápák bűnt követtek el az egyház ellen. Minden állítására a bírái részletesen válaszoltak, és tagadták Hus vádjait, és istenkáromlásnak bélyegezték. Husnak csupán egyetlen vádjára nem adtak feleletet: „A pápák rengeteg alkalommal bűnbe és tévelygésbe estek, például amikor Johannát pápának választották, aki nő volt.” A jelenlévő 28 bíboros, 4 pátriarka, 30 metropolitánus, 206 püspök, illetve 440 teológus közül egyetlen egy ember sem vádolta Hust azzal, hogy hazudott volna vagy istenkáromlást szólt volna Johanna pápanő ábrázolása az 1493-as nurembergi krónikában.
Az univerzum szimbóluma (liber mundi, liber vitae). A nyitott könyv a tanulás, a tudomány, a bölcsesség, a reveláció.
A csukott könyv a szűz anyag, a nyitott a megtermékenyített. Zárva megőrzi titkát, nyitott állapotban viszont, aki keresi, megszerezheti a tartalmát. Ebben az értelemben hasonlítják a szívet a könyvhöz: nyitott állapotban szabadon kínálja gondolatait és érzéseit, zárva elrejti azokat.
A könyv a bölcsesség, a nyelv és a kifejezés tökéletessége. A kínai mitológiában a tudás jelképe. A könyv lapjai a kozmikus fa leveleivel azonosak, s a világegyetem összes élőlényére, a „tízezer dolog”-ra utalnak. A könyv egyike a kínai „nyolc értékes dolognak” is. A könyv az isteni titok szimbóluma, amely csak a beavatottak előtt ismert.
A Korán, mint szent könyv, a muszlimok hite szerint előbb létezett, mint a világ; Allah része, nem pedig műve: „A könyörületes és az irgalmas küldte le” (41. szúra, 2). A könyvként értelmezett univerzum gondolata megtalálható az iszlámban is. Ez a felfogás a könyvet és a tollat együtt alkotó szubsztanciaként értelmezi: a könyv a statikus, a toll a dinamikus, kreatív princípium.
Az Ószövetségben a sors, a méltóság és a törvény szimbóluma. A zsidókat a muszlimok „a könyv népének” nevezik. A keresztény ikonográfiában az Ószövetségre irattekercs, az Újszövetségre pedig könyv utal. A zsidó és keresztény hagyomány szent könyvét, a Bibliát isteni alkotásként tisztelik; ez Isten Igéjének megtestesülése, az isteni tudás jelképe.
Az ábrázolásokon a lepecsételt könyvet Krisztus általában a bal kezében tartja, s a fedőlapon az alpha és omega betűk láthatók a kezdet és a vég szimbólumaiként.
Gyermek: Az életerő megtestesítője; a jövő, a lehetőség, az egyszerűség, az ártatlanság, az Éden jelképe. Az egyéniség magasabb szintű átváltozási formája, az újjászületett, s így tökéletessé vált individuum. A legenda, amely szerint a gyerekeket a víz közelében élő állatok hozzák /gólya/ azzal a hittel van összefüggésben, hogy a vizek őrzőjétől, a nagy anyaistennőtől, a föld méhéből származnak.
A taoizmusban a belső érték, az igaz lélek, a bensőből fakadó művészi tartalom szimbólumaként is értelmezik, amely szemben áll a felnőttkori, mesterséges, külső tapasztalattal, megismeréssel: „Mert az égalatti tökéletes művészi szépsége eddig minden esetben a gyermeki lélekből fakadt” (Li Cse: A gyermeki lélekről).
A gyermek áldás, Isten ajándéka, a házasság gyümölcse, jutalom. Kifejezheti a lélek nyugalmát: „mint a gyermek, úgy pihen bennem a lelkem” (Zsolt 131,2). ragaszkodás, érzelmi kötődés.
Levél: Írásos üzenet, hír, hogy mi van benne addig nem tudhatjuk amíg fel nem bontjuk.
Pecsét: Lágy, olvasztható anyagba nyomott, azonosító, hitelesítő jegy. A tulajdon és a titok jelképe. A tulajdonos megkülönböztető ismertetőjegyeként; védett értékeken (pl. irat, tárgy, állat, rabszolga) jelenik meg. A nő lepecsételt szája. Hivatalos iratok hitelességének bizonyítéka.
Madártoll, mint a szárny része, az égi, felső világhoz való tartozást, az égbe emelkedő erőt és az égi eredetű hatalmakat szimbolizálja. A mai mágikus tanok alapján a tollakat a gördülékenyebb kommunikáció elősegítéséhez használhatjuk.
A színek hatását vizsgáló tudomány már legalább 200 éves. A pszichológusok és a kutatók között nem teljes az egyetértés abban a tekintetben, hogy a színek pontosan milyen hatással vannak ránk, de közülük csak kevesen kételkednek abban, hogy a színek jelentősen befolyásolják az érzéseinket és a viselkedésünket.
A színek tudományával foglalkozó legtöbb kutató szerint a színérzékelés központja az úgynevezett limbikus agy, vagyis az agyunk legprimitívebb része. Ez azt jelenti, hogy a színek megtapasztalása szorosan kapcsolódik az érzéseinkhez és a tudatalattinkhoz. A kutatók arra is rámutattak, hogy a színekkel kapcsolatos bizonyos asszociációink kulturális okokra vezethetők vissza, míg más asszociációk inkább biológiai jellegűek és egyszerűen csak léteznek, akár akarjuk, akár nem.
Vagyis megéri nagyon komolyan venni a színek pszichológiáját. A színek minden nap hatást gyakorolnak ránk: befolyásolják az érzéseinket, a viselkedésünket másokkal és magunkkal szemben, illetve azt is, hogy mennyire tudunk koncentrálni egy feladatra.
Négy elsődleges szín van, amelyek a legerősebben hatnak ránk és érzelmi iránytűként működnek, a zöld, a sárga, a vörös és a kék.
Torony: A kis alapterületű, magas épület a földet az éggel összekötő építmény, világtengely.
A létrához hasonlóan az összeköttetést biztosítja az ég és a föld között. A szakrális építészetben a templom és a szentély mellett a torony a földitől az isteni felé való emelkedés fokozatait jelölte (pl. a mezopotámiai toronytemplomok, a zikkuratok; a keresztény templomok harangtornyai; az iszlám dzsámik/mecsetek minaretjei; a kínai-japán buddhista pagodák). Hallgatás Tornya. A védelem, az őrzés jelképe toronyba zárt fényével utat mutató, éjszakai kikötést is lehetővé tévő világítótorony a biztonság, a bizalom megtestesítője. Az ember égbe törésének, gőgjének bibliai példája. Elefántcsonttorony valóságtól elzárkózó, a szépség, az eszmék birodalmába menekülő művészet szimbóluma.
Őrtorony az éberséget jelenti, a világítótorony a hit fényével vezérel, útmutatást ad. Az orosz szimbolizmusban az eszme, a transzcendens magasság és egyben a művészet szinonimája. A célba érés, a befejezettség jelképe.
„be vagy zárva a Hét Toronyba / és már sohasem menekülsz.”
Hegyek: siker, védelem, biztos alap, akadály, gátlás
Sokáig a meghódíthatatlan, elérhetetlen szférákat jelentették, ahová halandó ember nem juthatott. Ide tették az Istenek székhelyét és ezzel összeköttetést teremtettek a hegyek segítségével az ég és a Föld között. A hegy tetejére épített templomok és kolostorok a hegy folytatásaként az égiek felé tartó utat jelképezhetik. A hegyeket tisztelték. Bizonyos kultúrák még ma is szentnek tartják a hegyeiket és meghajlással üdvözlik őket. Rituálék színhelye, zarándokhely még ma is egy-egy hegy.
A hegy szimbolikus értelemben, állandóság, megközelíthetetlenség, a világ közepe, istenség jelképe. Az égi a szellemi az isteni szférához való közelséget jelenti. Távol-Keleten a stabilitás, bölcsesség, nyugalom, kitartás uralkodói fenség jelképe. Szimbolikája hasonló az életfáéhoz – égbe nyúló csúcsa a földről az isteni világba vezet, a szellemi létbe való felemelkedést jelképezi.
Gyűrű: házasság, párkapcsolat, egyesülés, kötés
A gyűrű egy kör: az örökkévalóság, az egység, a reinkarnáció és a világegyetem jelképe. Az ősök a Nappal és a Holddal hozták összefüggésbe. Az oltalom tárgya, mágikus védelmező, amely a folytonosság révén elűzi a negativitást. Az örökkévalósághoz fűződő képzettársítás miatt mind a mai napig a házasság és más frigyek elfogadott szimbóluma. A gyűrű viselése „összeköt” minket az erővel, az energiával. Az anyagok, amelyekből a gyűrű készült, valamint a vizualizációnk határozza meg ennek az energiának a természetét. Mivel a gyűrűk megtartják a testben az energiákat, azt is gondolták róluk, hogy megakadályozzák ennek az energiának a kibocsátását. A gyűrű külső megjelenése természetesen csak az egyén szépérzékét szolgálja, illetve, ha hisz a szimbólumok erejében, olyat visel, amire szüksége van.
Jelentősége van, hogy melyik ujjunkon viselünk gyűrűt. A mutató- és a gyűrűsujjat tartották a leghatékonyabb erőnek. A gyógynövényből készült orvosságokat gyűrűsujjal vittek fel a testre, hogy fokozzák a kúra hatását, ezért kell a gyógyító köves gyűrűket ezeken az ujjon hordani. A középső ujj szerencsétlen ujj a gyűrű viselésére. A gyűrűsujj elnevezés azért alakult ki, mert az ősök is azt gondolták, hogy az ujjnak köze van a szívhez. Ezért maradt a hagyomány, hogy a jegygyűrűt még mindig ott hordjuk.
Kulcs: nyitás és zárás eszközeként a megszabadítást, a tudást, a beavatást fejezi ki
A görög mitológia szerint Diké őrzi a nappal és éjszaka kulcsát. Hekaté birtokában van Hadész birodalmának kulcsa. Aki az alvilág kulcsának tulajdonosa, az az úr az alvilág fölött, s képes a halottakat feltámasztani. A római hagyományban szorosan fűződik a kétarcú Janus, az ajtók és a beavatás istenéhez. A keresztény ikonográfiában Krisztus hatalmának jelképe (Jel 3,7). Ezt – az oldás és kötés hatalmát – ruházza Jézus Péter apostolra, átadván neki a mennyek kulcsait (Mt 16,19). Ezért jelenik meg a keresztény ikonográfiában a donatio clavis (kulcsátadás)-jelenet ábrázolásain Péter apostol attribútumaként a kulcs vagy kulcscsomó. Ebben a jelentésében szerepel a pápai címerben is a kereszttel ábrázolt két kulcs. Hans Memling Utolsó ítélet-oltárának a mennyország felé haladó üdvözült lelkeket ábrázoló tábláján Péter apostol kezében szintén kulcs látható. A clavis universalis (egyetemes kulcs) az emlékezés, a mnemotechnikus művészet (ars memoriae), amely mindent lehetővé tesz. Az Írás megértésének kulcsa (clavis Scripturae) a törvénytudók kezében van.
Az alkímiában az egyesítés és szétválasztás hatalma. Az ezüst- és aranykulcs a világi és szellemi erőket, a Kis és Nagy Misztériumokat és a földi, ill. égi Paradicsomot jelképezi. A leleplezendő misztérium, a megoldandó rejtély jelképe. Ebben az értelemben jelenik meg a szabadkőműves szimbolikában is.
Horgony: A vízi járműveket rögzítő fémeszköz a remény, a hűség jelképe
Mivel a tengerész utolsó oltalma, a tengerjáró népeknél a biztonság, a jó szerencse jele. A vízzel szemben a föld szilárdságát fejezi ki, átvitt értelemben a léleknek azt a részét, amely az élet, az érzelmek viharában is megnyugvást talál. Formája miatt lehet árbocos hajó: az oltalmazó nőiséget jelentő hajótest és a férfiasságot jelentő fallikus árboc egysége. Egyiptomban az élet árbocra tekeredő kígyója még inkább hangsúlyozza a horgonynak ezt az értelmét. Az antikvitás tengeristeneinek, elsősorban Poszeidónnak attribútuma. Római érméken delfinnel együtt ábrázolva a „Festina lente!” (Lassan siess!) illusztrációja. A horgony itt a stabilitás, a visszahúzó erő, a delfin a gyorsaság, együtt pedig az arany középút eszményének kifejezői.
Fa: egészség, vitalitás, harmónia
A növényvilág ciklikusan pusztuló és újrasarjadzó részeivel, elsősorban a virágokkal szemben az életerő (és különösen az örökzöld fa) az öröklét szimbóluma. A fa, mint világtengely a mitikus világképek egyik leggyakoribb motívuma; elnevezése: világfa, kozmikus fa. Ábrázolják a káosz óceánján lebegő kozmikus tojás hajtásaként, amelynek növekedése a kozmosz, a világrend kiteljesedését fejezi ki. Mivel gyökereivel a földbe hatol, törzsével a földi, ágaival az égi szférában él, a világ vertikális egységeinek összekapcsolója; az alvilág, a földi és az égi világ közti kommunikációt teszi lehetővé. A szellemvilágba, az isteni szférába emelkedés útját; az ezoterikus tudás, a gnózis elérését fejezi ki. A földi világ szakrális középpontja, a hármas kozmikus rendszer alappillére,
Fa, életfa, világfa, égig érő paszuly ősi szimbólum az életfa, amely a világ közepén helyezkedik el, és összeköti az égi és a földi szférát. A fa gyökerei a földből táplálkoznak, míg lombja az ég felé törekszik, így biztosítva átjárót a világrészek között.Az ember lelki fejlődését is szimbolizálja.
