Torony: A kis alapterületű, magas épület a földet az éggel összekötő építmény, világtengely.
A létrához hasonlóan az összeköttetést biztosítja az ég és a föld között. A szakrális építészetben a templom és a szentély mellett a torony a földitől az isteni felé való emelkedés fokozatait jelölte (pl. a mezopotámiai toronytemplomok, a zikkuratok; a keresztény templomok harangtornyai; az iszlám dzsámik/mecsetek minaretjei; a kínai-japán buddhista pagodák). Hallgatás Tornya. A védelem, az őrzés jelképe toronyba zárt fényével utat mutató, éjszakai kikötést is lehetővé tévő világítótorony a biztonság, a bizalom megtestesítője. Az ember égbe törésének, gőgjének bibliai példája. Elefántcsonttorony valóságtól elzárkózó, a szépség, az eszmék birodalmába menekülő művészet szimbóluma.
Őrtorony az éberséget jelenti, a világítótorony a hit fényével vezérel, útmutatást ad. Az orosz szimbolizmusban az eszme, a transzcendens magasság és egyben a művészet szinonimája. A célba érés, a befejezettség jelképe.
„be vagy zárva a Hét Toronyba / és már sohasem menekülsz.”
Hegyek: siker, védelem, biztos alap, akadály, gátlás
Sokáig a meghódíthatatlan, elérhetetlen szférákat jelentették, ahová halandó ember nem juthatott. Ide tették az Istenek székhelyét és ezzel összeköttetést teremtettek a hegyek segítségével az ég és a Föld között. A hegy tetejére épített templomok és kolostorok a hegy folytatásaként az égiek felé tartó utat jelképezhetik. A hegyeket tisztelték. Bizonyos kultúrák még ma is szentnek tartják a hegyeiket és meghajlással üdvözlik őket. Rituálék színhelye, zarándokhely még ma is egy-egy hegy.
A hegy szimbolikus értelemben, állandóság, megközelíthetetlenség, a világ közepe, istenség jelképe. Az égi a szellemi az isteni szférához való közelséget jelenti. Távol-Keleten a stabilitás, bölcsesség, nyugalom, kitartás uralkodói fenség jelképe. Szimbolikája hasonló az életfáéhoz – égbe nyúló csúcsa a földről az isteni világba vezet, a szellemi létbe való felemelkedést jelképezi.
Gyűrű: házasság, párkapcsolat, egyesülés, kötés
A gyűrű egy kör: az örökkévalóság, az egység, a reinkarnáció és a világegyetem jelképe. Az ősök a Nappal és a Holddal hozták összefüggésbe. Az oltalom tárgya, mágikus védelmező, amely a folytonosság révén elűzi a negativitást. Az örökkévalósághoz fűződő képzettársítás miatt mind a mai napig a házasság és más frigyek elfogadott szimbóluma. A gyűrű viselése „összeköt” minket az erővel, az energiával. Az anyagok, amelyekből a gyűrű készült, valamint a vizualizációnk határozza meg ennek az energiának a természetét. Mivel a gyűrűk megtartják a testben az energiákat, azt is gondolták róluk, hogy megakadályozzák ennek az energiának a kibocsátását. A gyűrű külső megjelenése természetesen csak az egyén szépérzékét szolgálja, illetve, ha hisz a szimbólumok erejében, olyat visel, amire szüksége van.
Jelentősége van, hogy melyik ujjunkon viselünk gyűrűt. A mutató- és a gyűrűsujjat tartották a leghatékonyabb erőnek. A gyógynövényből készült orvosságokat gyűrűsujjal vittek fel a testre, hogy fokozzák a kúra hatását, ezért kell a gyógyító köves gyűrűket ezeken az ujjon hordani. A középső ujj szerencsétlen ujj a gyűrű viselésére. A gyűrűsujj elnevezés azért alakult ki, mert az ősök is azt gondolták, hogy az ujjnak köze van a szívhez. Ezért maradt a hagyomány, hogy a jegygyűrűt még mindig ott hordjuk.
