A tarotkártyák ma már sokféle kivitelben, szinte korlátlan választékban elérhetők, de ez nem volt mindig így. A régi Európában a kártyák előállítása komoly kézműves munkát igényelt. Mielőtt a modern nyomdatechnika elterjedt volna, a kártyakészítőknek számos munkafolyamatot kellett elvégezniük ahhoz, hogy egy teljes pakli megszülessen.
A korai tarotpaklik készítése különösen időigényes lehetett. A képek megtervezése, a rajzok elkészítése, a színezés és a lapok megfelelő méretre vágása mind külön feladatot jelentett. A tehetősebb megrendelők számára készült paklik esetében aranyozást, különleges festékeket és díszes kivitelezést is alkalmazhattak. Ezek a kártyák gyakran inkább műalkotásokra emlékeztettek, mint hétköznapi játékeszközökre.
A kártyakészítők munkája azért is érdekes, mert az egyes korszakok technikai lehetőségei meghatározták, milyen képi világ jelenhetett meg a lapokon. A kézzel festett pakliknál előfordulhattak kisebb eltérések, hiszen nem feltétlenül minden példány készült teljesen azonos módon. A későbbi sokszorosítás viszont lehetővé tette, hogy ugyanazok a képek nagyobb példányszámban is eljussanak az emberekhez.
A tarot történetében tehát nemcsak a misztikus értelmezések érdekesek, hanem azoknak a mestereknek a munkája is, akik a kártyákat fizikailag létrehozták. Nélkülük a ma ismert paklik sem maradhattak volna fenn ilyen gazdag formában.