A fenti poszt egy régebbi írásom, amit saját magam bírálok felül. Akkor úgy gondoltam, hogy nem lehet és nem is kell megbocsájtani bizonyos dolgokat. Már másképp gondolom, fontos a megbocsájtás azt is leírom neked miért jutottam erre az álláspontra. Egy amerikai professzor a megbocsájtás fontosságáról a következő kísérletet adta a diákjainak. Az mondta, amit magaddal cipelsz olyan, mint egy pohár víz, amit örökké a kezedbe fogsz, mindenben akadályoz, de te nem teszed le, mert nem érzed a súlyát. Ezért minden diák a kezébe fogott 1 pohár vizet, amit nem volt szabad letenni, bármit is csinált. A kísérlet végeredménye az lett, hogy 1-2 órán belül mindenki lerakta a poharat. Természetesen én is kipróbáltam, mert ami nem működik, az nem az enyém, gondolatom alapján. A következő történt a pohár víz tényleg egyre nehezebb lett, mindenben akadályozott, semmit nem tudtam úgy csinálni ahogy szoktam. No de az még hagyján, de a csuklóm már fél óra után elkezdett fájni, és a víz már olyan nehéz volt, mintha mázsás súlyt cipeltem volna. Azt gondoltam nem fog ez ki rajtam és vittem magammal tovább. Ahogy elértem az 1 órát olyan fizikai fájdalmat éreztem, hogy feladtam, én is letettem, tudod milyen megkönnyebbülés volt? ÉS, akkor ott leesett a tantusz. A lelkedben hurcolod a megbántást szinte nem is érzed már milyen nehéz ez neked. Mindannyian, akik spiritualitással foglalkozunk tudjuk, hogy a lelki bántalmak előbb utóbb fizikálisan is megjelennek. Ez ennek tökéletes példája volt. Megértettem, hogy igen is szükség van a megbocsájtásra nem mások, hanem saját magad miatt. Ennek lépéseit a következő írásomban fogod tudni elolvasni.
