Három év telt el együtt, már megvolt a közös házunk, ő részben oda is költözött. Nyár eleje volt, vége az iskolának, hazajöttem a lányomért. Pár nap múlva ő is utánam jött.
Boldog voltam, de a jóslás gyakran kísértett.
Egyik nap elhatároztuk, hogy elmegyünk Kecskemétre az évfolyamtársamhoz. A gyerekeknek nem volt kedvük jönni, így ketten mentünk. Szerencsére.
Sötét volt már, amikor hazafelé indultunk. Kifordultunk a városból, én félni kezdtem, szóltam is a páromnak, úgy félek. Megálljunk…kérdezte, nem, mondtam, de bekapcsoltam a biztonsági övet. Így visszaemlékezve, pillanatok teltek el mindössze, amikor egy kisbusz kielőzött velünk szemben. Frontálisan ütköztünk. A kocsi megpördült és az árokban kötöttünk ki.