„Miről beszélnek a kövek? A szürke kövek…” — hangulatosan indul, mintha egy vers vagy egy prózai elmélkedés első sora lenne. Íme néhány lehetőség a folytatásra, attól függően, milyen stílusban szeretnéd:
1. Lírai, költői folytatás:
Miről beszélnek a kövek? A szürke kövek
hallgatnak, de bennük zúg az idő,
mesélnek léptekről, titkokról,
elhagyott padokról és régi csókokról.
2. Misztikus-hangulatú prózakezdet:
Miről beszélnek a kövek? A szürke kövek
suttognak a hajnalban, amikor még alig moccan a világ.
Tudnak mindent, amit elfelejtettünk:
háborúkat, szerelmeket, esküket, amelyeket megtörtek.
3. Gyerekeknek szóló mesehang:
Miről beszélnek a kövek? A szürke kövek
mesét mondanak az éjszakai csigáknak és a fűszálaknak.
Tudják, hol járt a manó, hová gurult a csillag,
és hányszor tüsszentett a béka tavaly tavasszal.
4. Filozofikus, elgondolkodtató:
Miről beszélnek a kövek? A szürke kövek
nem kiáltanak, csak rezzenéstelenül őrzik az időt.
Mi hallgatunk — ők mondanának valamit,
ha végre csöndben tudnánk lenni hozzá.
