“Szent Lucának híres napja, a napot rövidre szabja.” A Gergely-naptár életbe lépése előtt Luca napjára esett a napforduló. Ilyenkor volt a leghosszabb az éjszaka, a legrövidebb a nappal.
A néphagyomány szerint a december 13-ra eső nap a gonosz elleni védekezés jegyében telik el: nem szabad kölcsönadni, vagy -venni és tilos a házimunka is. Az ajtóba, ablakokba fokhagymafüzért raktak, hogy elűzze az ártó szellemeket, boszorkányokat.
A legismertebb népszokás a Luca-szék faragás. December 13-án kezdik készíteni, és minden nap egy kicsit szabad barkácsolni rajta, de Szentestére el kell készülnie. Aki a karácsonyi éjféli misén feláll rá, megláthatja a boszorkányokat. Többnyire kilencféle fából állították össze: kökény-, boróka-, körte-, som-, jávor-, akác-, jegenyefenyő-, cser- és rózsafából.
Lucázáskor a fiatal legények házról-házra járva “kotyolnak”, “megvarázsolják” a tyúkokat, hogy sok tojást tojjanak, jókívánságokkal próbálnak hatni a következő évi bő termésre. Ugyancsak a jövő évi terméshez kapcsolódik a Luca-búza vetése: egy cserépbe búzát vetettek, vagy tálra tették a szemeket, és naponta locsolták. Ha karácsonyig minden szem kikelt, akkor jó termésre lehetett számítani. A cserepet sok helyen a karácsonyfa alá tették.
Az időjárásra is lehet következtetni Luca-naptól kezdve: a következő év januárjában olyan lesz az idő lesz, mint Luca napján, februárban, mint Luca másnapján és így tovább egészen karácsony napjáig, ami a következő decemberi időjárást mutatja meg.
Aki András-napkor lemaradt róla, hogy megtalálja az Igazit, december 13-án is próbálkozhat: este 12 egyforma cédulára kell felírni 1-1 férfinevet, majd galacsinba gyúrva a párna alá tenni. Amelyik nevet a hajadon kihúzza reggel, az lesz a férje neve. Luca-napján is él a gombóc-módszer; 12 nevet 1-1 gombócba belegyúrnak, és amelyik a főzéskor elsőnek feljön, az rejti a jövendőbeli nevét.