Megkövülten ültem a kártyavető nővel szemben……végül azt kérdeztem, mit tehetek azért, hogy ez ne következzen be. Semmit, válaszolta, de megszépíthetem a párom utolsó éveit. Ez a jóslás belém furakodott, ott volt valahol a tudatomban és gyakran tönkretette a szép perceket. Mindig akkor jutott az eszembe, amikor éppen nem kellett volna.
Mindettől függetlenül boldog voltam és készültem a közös életünkre. Németország bajor területén laktunk mindketten, de miután döntöttünk, hogy együtt éljük le az előttünk álló éveket, kerestünk egy közös házat. Gyönyörű házat találtunk, nekem magyar szokásokhoz képest igazi luxusnak számított.
Álmodozó típus voltam, akkoriban is mindig álmodoztam, próbáltam például a közös életünkről is.
De erről érdekes módon sosem sikerült.
