Néztem a kártyalapokat, elkezdtem összeolvasni, de egyre rosszabbul éreztem magamat. Mai napig emlékszem a szinte zsibbadásszerű érzésre.
Ennyire hülye nem lehetek, gondoltam. Nem emlékszem miket halandzsáltam össze, csak arra, amit nem mondtam.
A lapok azt mutatták nekem, rövid időn belül súlyos beteg lesz és nem éli túl. Mindenesetre megdicsért, ügyes vagyok és csak így tovább.
Amikor elment én még mindig döbbenten ültem a kártyalapok fölött. Elmondtam a mamának, mit mutattak nekem. Persze nem hittük el egyikőnk sem, hisz a néni vidám, makkegészséges volt.
A rossz érzésem azonban megmaradt, amikor pedig két hét múlva kórházba került, ez az érzés félelemmé változott.
