Miről beszélnek a kavicsok?

Gyönyörű kérdés — költői, szinte meditatív. 🌊
Attól függ, honnan nézzük.

A kavicsok a természet apró emlékkövei. Ha „beszélnek”, akkor a múltról mesélnek: arról, hogyan formálta őket a víz, a szél, az idő. Mindegyik kavics egy-egy történet: egy hegység darabja, amelyet a folyó sodort, a tenger csiszolt, és a parton megpihent.

Ha figyelünk, talán ezt mondják:

• „Idő vagyok.” – Évszázadok, évezredek munkája vagyok a tenyeredben.

• „A türelem formált.” – Nem történt semmi hirtelen, mégis most sima vagyok, kerek és nyugodt.

• „A zaj elül, de a forma megmarad.” – Ahogy a hullámok visszahúzódnak, a lényeg itt marad.

• „Minden mozdulat nyomot hagy.” – Minden érintés, minden sodrás alakított rajtam.

„Mi tudjuk, mit jelent elengedni anélkül, hogy elveszítenénk önmagunkat.”