A tarot nem változatlan rendszerként maradt fenn az évszázadok során. A különböző korszakokban készült paklik megjelenése, képi világa és értelmezési hagyománya is sokat alakult. Ami ma természetesnek tűnik egy modern tarotcsomagban, az nem feltétlenül szerepelt ugyanúgy a régi kártyákon.
A korai tarotpaklik elsősorban kártyajátékokhoz készültek. A ma legismertebb jóslási és spirituális használat később alakult ki, különösen a 18–19. századi ezoterikus irányzatok hatására. Ezzel együtt a kártyákhoz rendelt jelentések és a hozzájuk kapcsolódó rendszerek is bővültek.
A modern alkotók már egészen szabadon nyúlhatnak a hagyományos kártyaszerkezethez. Vannak, akik megtartják a klasszikus ábrázolásokat, mások kortárs környezetbe helyezik a szereplőket, különböző kultúrák művészeti világából merítenek, vagy teljesen új vizuális megoldásokat alkalmaznak. Egyes paklik történelmi korszakokat idéznek, mások a mai társadalom kérdéseire reflektálnak.
Ez a változatosság nem feltétlenül jelenti a hagyomány elvesztését. Sok esetben éppen az újraértelmezés teszi lehetővé, hogy a tarot újabb generációk számára is érdekes maradjon. A régi jelképek új környezetben jelenhetnek meg, miközben az eredeti kártyaszerkezet felismerhető marad.
A tarot fejlődése ezért nem csupán a kártyák külsejének változásáról szól. Arról is tanúskodik, hogyan alakítják át az emberek a spirituális hagyományokat saját koruk gondolkodásához és művészeti ízléséhez igazodva.
