Belmondo francia színész, a maga korában a nők bálványa volt, amit alaposan ki is használt. Életét a reflektorfényben élte. Most így néz ki reményvesztettem, nincs élet a szemében, fekete ruha van rajta, készül a halálra. Kezei egymás felé néznek, tudja, hogy csak saját magára számíthat, csak magába kapaszkodhat. Ott van mellette a kutyája, aki még tudna vinni egy kis szeretetet az életébe, de nem öleli át, szinte észre sem veszi, hogy ott van. Szemei nem is látják a valóságot, már belül él. Talán elmereng a megélt emlékek és tapasztalatok mentén. Talán felméri vajon mennyi időt ad még a Teremtő a számára. Talán azt is fel tudja már mérni, hol és hogyan rontotta el dolgokat, melyeket talán már nem tenne meg. Egy sztár magánya is csak ugyan olyan, mint akármelyikünké bármikor lehet.
Belmondo öregkori száma a 7 mely már születésekor megmutatta mi vár rá öregkorában.
Befelé fordulás, magányosság, morgós öregember lesz belőle. Örökös harcot kell vívjon önmagával. Reméljük azért az olvasást és a színházba járást nem adja fel, mert csak a társaság az, ami ebből az állapotából ki tudja hozni.
