Hal: élvezet, érzékiség, gyarapodás, termékenység, sodródás, az életre és az átmeneti nehéz időszakra készít fel, pénzt is jelent.
Fallikus jelkép, de a vízzel, nedvességgel együtt kapcsolódhat a női princípiumhoz is. A paleolitikumból származó kőből faragott vagy kőbe vésett hal alakú falloszábrázolások a hatalomra és a nemzőerőre utalnak. A hal az alvilághoz is kapcsolódik, mivel régiója, a tenger mélye az ember számára titokzatos, idegen világ. Legfőképpen ne felejtsd el, a hal csúszik, mindig ki fog csúszni a kezedből valami, vagy valaki, vagy elveszíted az irányítást.
Kutya: hűség, barátság, szolgálat, lojalitás és feltétel nélküli szeretet. Az alvilág határának őrzője; lélekkísérőként is megjelenik.
Általában a hűség és az éberség szimbóluma; Kínában ez az engedelmesség, odaadás jelentéseivel egészül ki. Védelmező, oltalmazó jelentés a hangsúlyos. Pejoratív értelemben jelképezheti a hitvány, megvetett embert. Hasonlóképpen negatív kicsengésű jelentése a szemtelenség és hízelgés. A világi erények közül a házastársi hűség szimbóluma. A négy temperamentum közül a Melankóliához társították az öt érzék közül pedig a Szagláshoz.
Lóhere: gyarapodás, jólét, lelki egyensúly, szerencse, (Lottó, Totó, szerencsejátékok, Újév)
Négylevelű lóhere a szerencse szimbóluma.
A kereszténység előtti pogány korszakból ered a hit, hogy a négylevelű lóhere szerencsét hoz, akkori szokás szerint kelták amulettként használták.
A kelta kultúra Írországban és Nyugat Európa legnagyobb részében elterjedt, sokfelé eljutott ez a szokás is. A druidák (kelta papok) voltak azok, akik a négylevelű lóherét, amulettként használták: hitük szerint a rossz szellemek elleni védelem mellett szerencsét is hoz viselőjére.
A négylevelű lóhere levelei több nép szimbólumrendszerében a hűség, a remény, a szeretet és a szerencse jelképei.
