Ettől kezdve már kíváncsisággal vegyes félelemmel vetettem, de lassan a félelem elmúlt, helyette jött a bizonyosság, az, hogy a kártya valóban működik nekem.
Elkezdtem magamnak is kivetni és hiába mondanám, hogy minden szentnek maga felé hajlik a keze, a kártya könyörtelen volt. Sorolhatnám a sztorikat, amelyekben részem volt, és amelyek során megtapasztalták mások is, hogy igen, ebben lehet valami. Egyet azért elmesélek nektek.
Az egyik tanárnőmmel történt meg a dolog. Már felnőtt voltam javában és íróiskolába jártam az Írószövetségbe. Egyik alkalommal bulit rendeztünk, én természetesen vittem a kártyámat, biztos, ami biztos jelszóval, hátha szükség lesz rá.
Amikor megkérdeztem kinek vethetek, többeket érdekelt a dolog.
