by Ancsa -

A kígyó, mint egyetemes szimbólum

A végtagok nélküli, csúszós, bőrét bizonyos időközönként levedlő állat tekerőző alakja gyakran ellentétes jelentéseket hordoz. Lehet szoláris jelkép (ha a nap sugarait jelképezi), vagy lehet lunáris szimbólum (ha a vedlése miatti megújulása a Hold időszakos megújulását mutatja). Fallikus jelképként utal a férfi-női jellegekre. Spirális, vagy kör alakú ábrázolásai pedig utalnak a ciklikus időre és a változó sorsra is. Rejtőzködő életmódja, téli álma és a föld alá, üregekbe bújása miatt az alvilágot is megtestesítheti. Bőrének megújulása miatt viszont sokszor a halhatatlanság és az újjászületés jelképe is. Tekeredő teste az agytekervényeket is felidézheti, ezért szimbolizálhatja a logikát, a bölcsességet és a jóstehetséget is.

A kígyó a zsidó-keresztény hagyományban

A kígyó alakja itt is összetett jelkép. Az édenkertben például a Tudás-fájára tekeredve kísértő Gonoszt, a Sátánt képviseli. Mózes történetében viszont, amikor a bot kígyóvá változik, Isten jelenlétét bizonyítva pozitív tartalommal bír. Mózes rézkígyója, melyet az Úr tanácsára állít a pusztában a sebek orvosa, vagyis életadó állat. Az Újszövetségben pedig János evangélista szerint a keresztre feszített megváltó előképe: “Amint Mózes fölemelte a kígyót a pusztában, így fogják fölemelni az emberfiát is, hogy aki hisz benne az el ne vesszen, hanem örökké éljen.” A kígyó vedlése miatt is jelképezi a halhatatlanságot a keresztény szimbolikában. Pozitív jelentéstartalommal bír a kígyó Jézus szavaiban is, amikor azt mondja: “Legyetek szelídek, mint a galamb és okosak, mint a kígyó.” Ezzel Jézus azt mondja, hogy a szentlélek (galamb) segítségével romlatlanok tudtok maradni, s ösztönösen (mint a kígyó) fogjátok terjeszteni az isteni igét. A református egyházművészetben a kígyó alakja általában a kísértés szimbóluma.

by Ancsa -

A Lenormand kártya

A Lenormand kártya a legszebb és legkülönlegesebb jóskártyák egyike. Jelképeit, a lélektengerből felmerülő álomképeket Lenormand kisasszony hagyta ránk, aki jól ismerte az álmokat és az emberi szívet, hiszen tisztánlátó volt. A harminchat lapból álló sorozat állatok, növények, fogalmak és tárgyak képeit vonultatja fel, melyeknek eredeti változatát a hagyomány szerint maga Lenormand kisasszony rajzolta, a francia römikártya lapjaira. Lenormand kisasszony a lapokat egyedi jelentéssekkel ruházta fel, sajátos szimbólumrendszert hozott létre, hagyományt teremtve a kártyavetők számára.
A jövendölés iránt érdeklődők a Lenormand kártya által az emberi élet és a kozmosz törvényszerűségeinek egy újabb megközelítését ismerhetik meg. A Lenormand kártya azért különleges, mert rendszere és jelképei egyetlen ember szellemi hagyatéka. Mlle Lenormand, aki számunkra nem más, mint az idő útvesztőiben bolyongó, elmosódott nőalak, tökéletesen ismerte azt a viharos kort, melyben élt, s e kor emberinek vágyait és álmait. A kor megváltozott, de az emberek, az álmok és a vágyak ugyanazok maradtak: ezért érvénye ma is és az idők végezetéig a Lenormand kártya.

by Ancsa -

A cigány kártya története

A kártya őshazája India, ahol a kátyalapok vallási szertartások eszközeként jövendőmondásra szolgáltak. A kártyákat, mint játékeszközt ott csak az 1500-as évektől kezdték használni.
Egyes feltételezések szerint a cigányságnak szerepe volt a kártya európai elterjesztésében, ez azonban jelen ismereteink szerint se nem kellőképen bizonyítható, se nem cáfolható.
Egy másik legenda szerint egy cigány asszony jóskártyája ez, amit egy kislány – a nő halálos ágyán – elcsent és nyomdába vitte.
A köznyelv által cigány kártyának nevezett kártyát a szakirodalom az “illusztrált jóskártya feliratokkal” névvel illeti. 36 vagy 32 lapos jóskártya, mely egy személyt, eseményt vagy valamilyen allegorikus figurát ábrázol. A kártya alján az ábra elnevezése olvasható általában több (4-6) nyelven. A ma is használatban lévő formák először a XIX. század második felében jelentek meg, egyéb változatokat azonban lényegesen korábbról is ismerünk.

by Ancsa -

A kártyavetés története

A kártyavetésnek régi hagyománya van, Krisztus után 700-ban alakult ki Ázsiában. A kezdeti fatáblák végül is kártyákká fejlődtek, amelyeket aztán éppúgy használtak kártyaként, mint a látnoki képesség közvetítőjeként. Nálunk a kártyavetés a 13. században lett ismert – mint látványosság a népi ünnepségeken -, amikor az egyszerű nép a jóslás eme lehetőségével próbálta magának a szórakozást biztosítani.

Eredetileg a cigányok hozták keletről a nyugati országokba a kártyavetést. Ez a népcsoport mindig szívesen foglalkozott ezzel a ténykedéssel, és ma is még a jóslás megtestesítőjének számít. A cigány kártyákat kézzel készítették, és a következő generációra örökítették, amely aztán az évek múlásával a kártyákat javította és változtatta.

Mivel azonban a kártyajóslást az egyház „sátáni játéknak” kiáltotta ki és nem tolerálta, a 14. század közepén megakadályozták azt. Sőt, a látnoki képességekkel rendelkező személyeket büntették és üldözték, gyakran fel is akasztották. Csak, amikor a nemesség kezdett el foglalkozni a kártyás jóslással, lett ez a tevékenység társadalmilag elfogadott, és a könyvnyomtatás segítségével rövid időn belül el is terjedt. A kártyákat és vele együtt a kártyavetést továbbra is alkalmazták, úgy, hogy évszázadokon keresztül kitartott, és máig is a jóslás lényeges területe maradt.

Az évek során a cigányok kártyájából a kártyavetés más módjai és stílusai is kifejlődtek. A cigányok kezdetben nagyon egyszerű és tömör ábrázolásaiból idővel pontosabb és többjelentésű jelek és értelmek alakultak ki, amelyekhez a kártyaolvasónak nagyon sok tapasztalatra van szüksége. Bár minden kártyának egyértelmű jelentése van, azt a szomszédos kártyák megváltoztathatják és eltorzíthatják, és ezzel minden esetben másképp magyarázható a jelentéstartalom.

Később Franciaországban kialakult a Lenormand kártya, ma pedig elsősorban az angyalkártya a tendencia, amely égi erőket használ, és így egyértelmű kijelentéseket tehet múltról és jövőről.