Busójárás

A mohácsi busójárás eredetére két magyarázat is van.

A monda szerint a török időben a mohácsiak a Mohács-szigeti mocsaras vidékre menekültek és ott éltek. A törökök a mohácsi oldalon fosztogattak, és a mohácsiak házaiban éltek, de a szigetbe nem mentek át. A mohácsiaknak már nagyon elegük volt ebből az életből. Az egyiküket egyszer álmában felszólította egy szellemalak, hogy fából faragjanak lárfákat (álarcot) és várjanak a jelre. A hosszú téli estéken a tűz mellett a mohácsiaknak bőven volt idejük az álarcokat elkészíteni. Az elkészült maszkokat vérrel festették. (Régen a háztájon vágtak disznót. Ekkor nagy mennyiségű vér keletkezet, melyet nem használtak el teljesen a hurkába. Így a megmaradt vér a legolcsóbb festékanyaggá vált maszkfestéskor.)

Az álarcokra birkabőrcsuklyát tettek. Egyszer csak megjelent egy vitéz fehér lovon. Ez volt a jel. Az éj leple alatt a mohácsiak magukra öltötték a bundát és a famaszkot, derekukra pedig marhakolompot lógattak. Csendben csónakjaikba szálltak, és egy hang nélkül áteveztek a túloldalra.

Amikor átértek, mindenki a házak alá lopódzott, ahol egy vezényszóra iszonyatosan nagy lármába kezdtek. Erre a törökök felriadtak. Amikor az ablakon kinéztek és meglátták a busókat, nagyon megrémültek. A törökök rendkívül babonásak voltak, azt hitték az ördög jött el értük. Erre kimenekültek a városból és többé nem jöttek vissza. A monda szerint ezt ünneplik meg Mohácson minden évben. A monda viszont nincs történeti tényekkel kapcsolatban.

A másik, verzió szerint ezt a népszokást a sokácok hozták magukkal őshazájukból, a Balkánról. A népszokás itt Mohácson formálódott tovább és nyerte el végleges, mai alakját. E népszokás rokonságot mutat a balkáni népek télűző, gonosz űző, tavaszhozó, termékenységvarázsló népszokásaival. A szomszédos országokban ma is találhatunk ilyen mulatságokat. A mohácsi busójárás ezek közül a famaszkkal tűnik ki, hisz ez máshol nem található meg.

Farsang

A farsang vízkereszttől a – húsvétot megelőző negyven napos nagyböjt kezdetéig -, hamvazószerdáig tart. Hagyományosan a vidám lakomák, bálok, mulatságok, népünnepélyek jellemzik. A farsang jellegzetessége, hogy a keresztény liturgikus naptárban nem kötődik hozzá jelentős vallási ünnep, alapvetően a gazdag néphagyományokra épül.

A farsang csúcspontja a karnevál hagyományos magyar nevén „a farsang farka”. Ez a farsangvasárnaptól húshagyókeddig tartó utolsó három nap, ami nagy mulatságok közepette, valójában télbúcsúztató is. Számos városban ekkor rendezik meg a híres karnevált, riói, velencei karneválokat. Magyarországon pedig a farsang legnevezetesebb eseményét, a mohácsi busójárás.

A farsang hossza tehát változó, attól függően, hogy mikor van húsvétvasárnap. Ettől a naptól számolunk vissza negyven hétköznapot és szombatot (összesen a vasárnapokkal együtt 46 napot), így megkapjuk a nagyböjt időszakának kezdetét, hamvazószerdát.

A farsangi időszak kezdőpontja tehát állandó. A január 6-i Vízkereszttől számoljuk és egy mozgó ünneppel, hamvazószerdával zárul.

2021-ben a farsangi időszak január 6-tól február 16-ig tart. Farsang 2021-ben tehát 42 napos lesz.

Vízkereszt – január 6

Krisztus keresztségének emlékére vízkereszt az ünnepi keresztelések napja volt, a katolikus egyház tömjént és vizet szentelt, innen az ünnep elnevezése. Az ünnepi népszokások közé tartozott a csillagozás vagy háromkirályjárás hagyománya, a bibliai királyokat megszemélyesítő alakoskodók köszöntő felvonulása, dramatikus játéka. Az alakokat – a betlehemezés mintájára – gyerekek személyesítették meg. Legfőbb kelléke a csillag volt, amely mutatta az utat Betlehembe. Jellegzetes viseletdarabjuk a díszes papírsüveg. Minden esetben elénekelték a csillagéneket, melynek utolsó két sora így hangzik: “Szép jel és szép csillag / Szép napunk támad.”

Vízkereszt napján szokásban volt a szentelmények hazavitele is: a szenteltvíznek gyógyító hatást tulajdonítottak, mindenféle betegségre használták. Hintettek belőle a bölcsőre, a menyasszony koszorújára, a halott koporsójára. A következő januárig üvegben vagy nagy korsóban tartották, ami megmaradt a következő vízkeresztre, azt a kútba öntötték, hogy vize meg ne romoljon. A házakat vízzel és sóval szentelték meg, és a pap krétával írta a szemöldökfára a házszentelés évét és a G. M. B. betűket (Gáspár, Menyhért, Boldizsár). A vízkereszti népszokásokból mára jobbára csak annyi maradt meg, hogy ekkor szedik le a karácsonyfát.

Újévi babonák

Az “új kezdet” pszichológiája azért működik, mert ezzel azt érezzük, hogy a múlt kudarcai mögöttünk maradtak, és tiszta lappal indulhatunk.

Szinte az összes nép múltjában találni az óév búcsúztatásával kapcsolatos hiedelmeket, ünnepeket, melyek aztán az újév köszöntéséhez is köthetők. Zajkeltéssel, lármázással űzték el a gonosz szellemeket, gondokat, bajokat.

A jósló szokások közé tartozik a szilveszteri ólomöntés, a lányok pedig mindenféle mágikus praktikával azt igyekeznek megtudni, ki lesz a férjük.
Az évkezdő hiedelmek közül általában a táplálkozás babonáihoz ragaszkodunk leginkább.

Hazánkban disznót kell enni, mert az a házba túrja a szerencsét, tilos viszont tyúkot enni, mert az a szerencsét kikaparja.

Aki halat szeretne enni, annak a farkánál kellett elkezdeni a fogyasztást, hogy nehogy elússzon a szerencséje, ugyanakkor egyes vidékeken nagyon szívesen látták ilyenkor a halat az asztalon, mert pikkelye sok pénzt jelentett. A lencse és a malachús mellett érdemes sokféle rétessel “nyújtani” a gazdagságot. Ugyanakkor azt is tartják, hogy nem szenvedünk hiányt az új évben, ha nem faljuk fel az összes, Szilveszterre készített ételt.

Általánosan elfogadott hiedelem, hogy Újév napján tilos a szemetet kivinni a házból, mert kidobjuk vele együtt jövő évi szerencsénket is.

Továbbá tilos mosni, de főleg teregetni (a kiterítésre, vagyis halálozásokra utal), és nem jó bármit is kölcsönadni ilyenkor, mert nehezen jön majd vissza a házba, ráadásul egész éven át minden kifelé megy majd onnan.

A szerencsehozó szimbolika másik jellegzetes étele a lencse. A már több mint ötezer éve fogyasztott hüvelyest január elsején, első étkezésként kell enni. Aki így tesz, annak az év során soha nem ürül ki a pénztárcája.

A patkó szerencsehozó mivolta abban rejlik, hogy régebben a lovat sokáig szent állatnak tartották. A hiedelmek szerint azonban csak az az igazán hatásos patkó, amelyet nem vásárolnak, hanem az út mentén találnak.
A négylevelű lóhere védelmező funkciója abból adódik, hogy formája keresztformára emlékeztet, valószínűleg a négylevelű lóhere ritkasága is hozzájárult ahhoz, hogy különleges növénynek tekintsék, ám a babonák szerint ereje akkor teljesedik ki igazán, ha véletlenül bukkanunk rá.

Luca napja – december 13

“Szent Lucának híres napja, a napot rövidre szabja.” A Gergely-naptár életbe lépése előtt Luca napjára esett a napforduló. Ilyenkor volt a leghosszabb az éjszaka, a legrövidebb a nappal.

A néphagyomány szerint a december 13-ra eső nap a gonosz elleni védekezés jegyében telik el: nem szabad kölcsönadni, vagy -venni és tilos a házimunka is. Az ajtóba, ablakokba fokhagymafüzért raktak, hogy elűzze az ártó szellemeket, boszorkányokat.

A legismertebb népszokás a Luca-szék faragás. December 13-án kezdik készíteni, és minden nap egy kicsit szabad barkácsolni rajta, de Szentestére el kell készülnie. Aki a karácsonyi éjféli misén feláll rá, megláthatja a boszorkányokat. Többnyire kilencféle fából állították össze: kökény-, boróka-, körte-, som-, jávor-, akác-, jegenyefenyő-, cser- és rózsafából.

Lucázáskor a fiatal legények házról-házra járva “kotyolnak”, “megvarázsolják” a tyúkokat, hogy sok tojást tojjanak, jókívánságokkal próbálnak hatni a következő évi bő termésre. Ugyancsak a jövő évi terméshez kapcsolódik a Luca-búza vetése: egy cserépbe búzát vetettek, vagy tálra tették a szemeket, és naponta locsolták. Ha karácsonyig minden szem kikelt, akkor jó termésre lehetett számítani. A cserepet sok helyen a karácsonyfa alá tették.

Az időjárásra is lehet következtetni Luca-naptól kezdve: a következő év januárjában olyan lesz az idő lesz, mint Luca napján, februárban, mint Luca másnapján és így tovább egészen karácsony napjáig, ami a következő decemberi időjárást mutatja meg.

Aki András-napkor lemaradt róla, hogy megtalálja az Igazit, december 13-án is próbálkozhat: este 12 egyforma cédulára kell felírni 1-1 férfinevet, majd galacsinba gyúrva a párna alá tenni. Amelyik nevet a hajadon kihúzza reggel, az lesz a férje neve. Luca-napján is él a gombóc-módszer; 12 nevet 1-1 gombócba belegyúrnak, és amelyik a főzéskor elsőnek feljön, az rejti a jövendőbeli nevét.

Advent gyertyái

Advent első hete – Igazságosság – Lila gyertya

A templomi terítő lila, a szertartáson a pap lila miseruhát vagy stólát visel, illetve az adventi koszorún elsőnek meggyulladó gyertya színe is lila. Az első gyertya meggyújtásakor végig gondolhatjuk azokat a próféciákat, amik a Messiás eljövetelét előre meghirdették. Jézus bennünket helyettesítő áldozatát előre hirdették a próféták. Törekedjünk arra, hogy érzéseink, gondolataink és cselekedeteink összhangban legyenek.

Advent második hete – Mértékletesség – Lila gyertya

A második gyertya arra emlékeztet minket, ahogy az angyal hírül adta Máriának, majd Józsefnek is az örömhírt, hogy ők nevelhetik fel Isten Fiát, Jézust. Tartsunk mértéket minden megnyilvánulásunkban és tevékenységünkben.

Advent harmadik hete – Bátorság – Rózsaszín gyertya

A harmadik gyertya Advent második felének kezdetét jelzi. Színe a rózsaszín, amely az örömöt szimbolizálja. A harmadik héten, amikor felgyulladnak immár három gyertya lángjai, arra a világosságra gondolhatunk, ami a pásztorokat is megvilágította. Eljött a világ világossága, és a sötétségből szabadulást hozott mindenki számára. Hozzuk meg régóta halogatott döntéseinket, és ha kell, lépjünk tovább.

Advent negyedik hete – Bölcsesség – Lila gyertya

Az adventi koszorún mind a négy gyertya egyszerre ég ezen a napon. Amikor pedig a negyedik gyertya lángja is felragyog, eszünkbe juthat a napkeleti bölcseket vezető betlehemi csillag ragyogása. Ha tehát már mindegyik gyertya ég, ez azt jelenti, hogy elérkezett a karácsony. Ünnepelhetjük Jézus Krisztus születését, a nekünk adott végtelen Szeretetet. Engedjük el múltbéli sérelmeinket, bocsássunk meg másoknak, és hagyjuk, hogy megszülessen szívünkben a remény és a tiszta feltétel nélküli szeretet.

Mit árul el a kéz tapintása?

A hideg, nyirkos kéz gazdája gyakran gyengébb akaratú, önállótlan ember, aki nem mer konfrontálódni, így indulatait rendszerint elfojtja. Meglehetősen feszélyezett és sokat szorong.

A száraz, meleg kéz gazdája érzelmeit és indulatait bátran kifejezi, gyakran magas hőfokon ég, heves természet, de többnyire jóindulatú, adakozó természetű.

A kemény, izmos, csontos kéz nagy vitalitásról és munkakedvről tanúskodik. Gazdája rendszerint aktív, energikus, szorgalmas és kitartó ember. Erős akaratú, elképzeléseit rendszerint keresztülviszi és másokkal is elfogadtatja vagy rákényszeríti. Ha a kéz kemény, de meleg is, akkor a fenti akaratosságot önzetlenség és adakozás képessége tompítja.

A puha, lágy kezű ember a kényelem és a nyugalom híve. Jó ízlés és választékos stílus jellemzi. Fogékony, de inkább passzív személyiség, aki kerüli a nagy izgalmakat, és a fizikai munkával szemben inkább a szellemieket helyezi előtérbe. Érzékeny, könnyebben megsértődik és kissé gyanakvó. Amennyiben annyira puha a kéz, hogy szinte csont nélkülinek hat, úgy önállótlan, energia nélküli, puhány emberrel van dolgunk, aki befolyásolható és megbízhatatlan.

A kézfogás fajtái II.

Távolságtartó

A túlzottan kemény – ízületropogtató – kézfogás, valamint a merev karlendítés az agresszív típusúak jellemzője. Céljuk, hogy a másik felet távol tartsák intim zónájuktól. Az ujjmarkolás is elsősorban azt a célt szolgálja, hogy kellő távolságban tartsa a másik felet. Noha a kezdeményező magatartása rámenősnek és szenvedélyesnek tűnhet, voltaképpen az önbizalom hiányát tükrözi.

Baráti, bizalmaskodó

Két kézzel a másik fél iránti őszinteséget, bizalmat vagy éppen mély érzelmeinket szoktuk kinyilvánítani. Két fontos elemet kell itt megemlítenünk. Egyfelől, a bal kezet használjuk annak az érzelemtöbbletnek a kifejezésére, amit közölni óhajtunk. Ennek megnyilvánulása pedig attól függ, amelyet a kezdeményező bal keze partnerének jobb karján felfelé megtesz. A könyök fogása például több érzést közvetít, mint a csukló megszorítása; a vállfogás a felső kar megfogásánál többet jelent. Másfelől: a kezdeményező bal kezének mozdulata benyomulást jelent a másik fél intim és „szoros intim” zónájába. Csuklófogás és könyökszorítás többnyire csak közeli barátok és rokonok között fogadható el, és ilyen esetekben a kezdeményező bal keze a másik fél intim zónájába hatol csupán. A vállfogás, valamint a felső kar szorítása viszont már a másik ember „szoros intim” zónájába nyomul, és valóságos fizikai kapcsolatot képezhet. Csakis olyan emberek között kívánatos alkalmazni, akik kézfogáskor úgy érzik, hogy szoros érzelmi kötelék fűzi össze őket.

A kézfogás fajtái I.

Uralkodó

Ha uralkodó magatartást szeretnénk éreztetni a másik féllel, a kézfogás során kezünket fordítsuk tenyérrel lefelé. A tenyerünknek nem kell teljesen a föld felé fordulnia, de lefelé kell néznie; így közölhetjük, hogy a kapcsolatban át akarjuk venni az irányító szerepet.

Behódoló

A felfelé fordított tenyér gesztusával nyilváníthatjuk ki a behódolást. Különösen akkor eredményes ez a gesztus, ha a másik félre akarjuk bízni az irányítást, vagy azt szeretnénk, hogy ő a helyzet urának érezze magát.

Megbízható

Olykor politikus kézszorításnak is nevezik, amikor valaki mindkét kezével megfogja a felé nyújtott kezet. Ez a gesztus a megbízhatóság, a tisztesség benyomását próbálja kelteni a partnerében, de első találkozásnál ellenkező hatást érhet el. Csak azzal szemben használjuk, akit már jól ismerünk!

Határozatlan, erőtlen

A petyhüdt, mozdulatlan, döglött- hal-jelleg alkalmazóját általában jellemgyengeség hírébe hozza.

A testbeszéd

Testbeszéded szinte mindent elmond rólad, még azt is, amit igyekszel eltitkolni.Leginkább azt, amit igyekszel eltitkolni, sőt kiderül, hogy valami titkolni valód van. Hogy ne kerülj kínos helyzetbe, nem árt megismerkedni a nem verbális kommunikáció területével. A határozott kézfogás, magabiztos és folyamatos szemkontaktus a bólogatás vagy a mosoly növelheti önbizalmad és szimpatikussá tehet.

A bemutatkozás egyik mozzanata a testi kontaktus, a kézfogás, a másik pedig a verbális kapcsolat. Ha valaki épphogy megérinti, a kezed, vagy csak tartja, hogy fogd meg és alig ér hozzád az a döglött hal effektusú kézfogás. Ennek ellenkezője az erős már-már kellemetlenül szorító, határozott kézfogás, esetleg kézrázás.

A kézfogás az ősidőkben arra szolgált, hogy üres tenyerünket megmutatva tudassuk a másikkal: nem rejtegetünk fegyvert, békés szándékkal közeledünk hozzá. Ezt az ősi üdvözlési szokást ma is rendszeresen használjuk találkozásnál és búcsúzásnál, de első bemutatkozáskor mindenképpen.

Az első, bemutatkozó kézfogás csak pár pillanatig tart, de annak ereje, illetve a kéz tapintása nagyban hozzájárul az első benyomások kialakításához. Vagyis óhatatlanul és gyakran tudat alatt kialakítunk magunkban egy képet a másikról, és ez a kép nem ritkán egy kapcsolat kimenetelét is meghatározza.