Ma a római egyház álláspontja az, hogy Johannát csak a protestáns reformátorok találták ki, hogy ezzel felfedjék a pápaság erkölcstelenségét. Ezzel szemben azonban Johanna pápanő története évszázadokkal Luther születése előtt keletkezett. A történészei maguk római katolikusok voltak, akik magas rangot kaptak az egyház hierarchiájában. Johanna történetét még a pápaság hivatalos történeteiben is szerepelnek. A szobra megkérdőjelezhetetlenül más pápák szobrai mellett álltak, egészen 1601-ig, amikor VIII. Kelemen parancsára hírtelenül „átalakult” Zachariás pápává. 1276-ban XX. János pápa átváltoztatta a címét XXI. Jánosra miután alaposan áttanulmányozta a pápai dokumentumokat, így elismerve Johanna pápaságát, mint VII. János pápa. Johanna történetét a hivatalos egyházi kézikönyvben szerepelt a római zarándokok számára, több mint három évszázadon keresztül. Egy másik ütős történelmi bizonyítéka Jan Hus jól dokumentált 1413-as tárgyalása ahol eretnekséggel vádolták. Hust azért ítélték el, mivel azt tanította, hogy a pápa tévedhet. Védelmében Hus rengeteg példára hivatkozott, amikor a pápák bűnt követtek el az egyház ellen. Minden állítására a bírái részletesen válaszoltak, és tagadták Hus vádjait, és istenkáromlásnak bélyegezték. Husnak csupán egyetlen vádjára nem adtak feleletet: „A pápák rengeteg alkalommal bűnbe és tévelygésbe estek, például amikor Johannát pápának választották, aki nő volt.” A jelenlévő 28 bíboros, 4 pátriarka, 30 metropolitánus, 206 püspök, illetve 440 teológus közül egyetlen egy ember sem vádolta Hust azzal, hogy hazudott volna vagy istenkáromlást szólt volna Johanna pápanő ábrázolása az 1493-as nurembergi krónikában.
Az örök fény, a felség, a hatalom kifejezője, a közvetítés jelképe emberek és istenek között.
A világos- vagy aranysárga a hit, a jóság, az intuíció, az intellektus színe. A narancssárgába hajló sárga a Nap, a melegség szimbóluma; az isteni szeretet, a bölcsesség színe; a zöldessárgát viszont a halálhoz, az irigységhez, a hitszegéshez társították.
A buddhizmusban a lemondás, a vágytalanság, az alázatosság, a szerzetesek színe.
Kínában a Föld, a középpont színe. Eredetileg császári szín volt – csak annak volt szabad sárga ruhát viselnie, aki a császári családhoz tartozott -, később az előkelőség kifejezője lett.
A keresztény hagyományban is megjelenik a sárga szín többértékűsége: lehet a szentség, a felfedett igazság kifejezője, ugyanakkor a sötétsárga az eretnekség, az árulás színe.
A sárga a napsütés színe. Örömmel, boldogsággal kötik össze. A sárga szín meleg hatást kölcsönöz, és erőt ad. Használják a gyermekeknek szánt pihenőeszközöknél, és a fontos dolgok kiemelésére. Sötétebb árnyalatai hanyatlást, betegséget, elhagyatottságot jelentenek.
A sárga meleg hatást, boldogságot kelt, elősegíti a mentális aktivitást, és erőt ad. A sárga gyakran ételt jelent… Világos, csupasz egy igazi figyelemfelkeltő, épp ezért festik a Taxikat sárgára. Ha túl sokat használják, a sárga már zavaró is lehet; például a kisbabák többet sírnak egy sárga szobában. A sárga a legfeltűnőbb egy fekete háttér előtt, ezért is használják figyelmeztetéseknél ezt a színkombinációt. A címertanban a sárga a díszességet és hűséget jelzi. Később a gyávaság szimbólumává vált.
Narancssárga
Átmeneti szín a piros és a sárga között; a szellem és a libidó egyensúlyát jelképezi.
Kínában és Japánban a szeretet és a boldogság színe. A buddhista szerzetesek ruhájának színeként a láng, a megvilágosodás fénye, az isteni szeretet kinyilatkoztatása.
A zsidó hagyományban a ragyogás és a pompa színe. Narancssárga szín jól ötvözi a piros által sugallt energiát, és a sárga boldogságát. Esetében örömre, napfényre, pálmafákra gondolunk.
A narancssárga a lelkesedést, a boldogságot, az elragadtatást, a kreativitást és a sikert, bátorítást jelenti. A narancssárga szín növeli az agyban az oxigén mennyiségét, élénkít, és szellemi aktivitást idéz elő.
Feltűnő szín, ezért a designerek is előszeretettel használják.
Az univerzum szimbóluma (liber mundi, liber vitae). A nyitott könyv a tanulás, a tudomány, a bölcsesség, a reveláció.
A csukott könyv a szűz anyag, a nyitott a megtermékenyített. Zárva megőrzi titkát, nyitott állapotban viszont, aki keresi, megszerezheti a tartalmát. Ebben az értelemben hasonlítják a szívet a könyvhöz: nyitott állapotban szabadon kínálja gondolatait és érzéseit, zárva elrejti azokat.
A könyv a bölcsesség, a nyelv és a kifejezés tökéletessége. A kínai mitológiában a tudás jelképe. A könyv lapjai a kozmikus fa leveleivel azonosak, s a világegyetem összes élőlényére, a „tízezer dolog”-ra utalnak. A könyv egyike a kínai „nyolc értékes dolognak” is. A könyv az isteni titok szimbóluma, amely csak a beavatottak előtt ismert.
A Korán, mint szent könyv, a muszlimok hite szerint előbb létezett, mint a világ; Allah része, nem pedig műve: „A könyörületes és az irgalmas küldte le” (41. szúra, 2). A könyvként értelmezett univerzum gondolata megtalálható az iszlámban is. Ez a felfogás a könyvet és a tollat együtt alkotó szubsztanciaként értelmezi: a könyv a statikus, a toll a dinamikus, kreatív princípium.
Az Ószövetségben a sors, a méltóság és a törvény szimbóluma. A zsidókat a muszlimok „a könyv népének” nevezik. A keresztény ikonográfiában az Ószövetségre irattekercs, az Újszövetségre pedig könyv utal. A zsidó és keresztény hagyomány szent könyvét, a Bibliát isteni alkotásként tisztelik; ez Isten Igéjének megtestesülése, az isteni tudás jelképe.
Az ábrázolásokon a lepecsételt könyvet Krisztus általában a bal kezében tartja, s a fedőlapon az alpha és omega betűk láthatók a kezdet és a vég szimbólumaiként.
Gyermek: Az életerő megtestesítője; a jövő, a lehetőség, az egyszerűség, az ártatlanság, az Éden jelképe. Az egyéniség magasabb szintű átváltozási formája, az újjászületett, s így tökéletessé vált individuum. A legenda, amely szerint a gyerekeket a víz közelében élő állatok hozzák /gólya/ azzal a hittel van összefüggésben, hogy a vizek őrzőjétől, a nagy anyaistennőtől, a föld méhéből származnak.
A taoizmusban a belső érték, az igaz lélek, a bensőből fakadó művészi tartalom szimbólumaként is értelmezik, amely szemben áll a felnőttkori, mesterséges, külső tapasztalattal, megismeréssel: „Mert az égalatti tökéletes művészi szépsége eddig minden esetben a gyermeki lélekből fakadt” (Li Cse: A gyermeki lélekről).
A gyermek áldás, Isten ajándéka, a házasság gyümölcse, jutalom. Kifejezheti a lélek nyugalmát: „mint a gyermek, úgy pihen bennem a lelkem” (Zsolt 131,2). ragaszkodás, érzelmi kötődés.
Levél: Írásos üzenet, hír, hogy mi van benne addig nem tudhatjuk amíg fel nem bontjuk.
Pecsét: Lágy, olvasztható anyagba nyomott, azonosító, hitelesítő jegy. A tulajdon és a titok jelképe. A tulajdonos megkülönböztető ismertetőjegyeként; védett értékeken (pl. irat, tárgy, állat, rabszolga) jelenik meg. A nő lepecsételt szája. Hivatalos iratok hitelességének bizonyítéka.
Madártoll, mint a szárny része, az égi, felső világhoz való tartozást, az égbe emelkedő erőt és az égi eredetű hatalmakat szimbolizálja. A mai mágikus tanok alapján a tollakat a gördülékenyebb kommunikáció elősegítéséhez használhatjuk.
A tavasznak, a természet megújulásának, a növekvő életnek a kifejezője.
Különösen az örökzöld növényekhez kötődik termékenységi és halhatatlanságot kifejező szimbolika.
A színskála „közepén” áll, kiegészítő színe a piros, s mivel a kék és a sárga elegye, jelöli egyben a színek hármasságát. Ebből adódik kétértékűsége is: lehet a fiatalság, a remény, a boldogság, ugyanakkor a változás az átmenetiség, a féltékenység jelölője.
Meleg és hideg, égi és földi keveréke.
Lehet az éretlenség, a tapasztalatlanság és naivság jelképe.
A kereszténységben a halhatatlanság, a feltámadás színe, az Erények közül a Reményé.
Negatív jelentése: méreg, halál, a gonosz rontó ereje. A sátánt gyakran ábrázolják zöld testtel és szemmel.
A zöld a természet színe. Fejlődést, harmóniát, termékenységet jelent. Az emberi szem számára, a legpihentetőbb szín. A zöld szín jelenti még a tapasztalat hiányát, amire a legjobb példa, hogy „zöldfülű vagy még”.
A címertanban a zölddel, a fejlődést és a reményt tüntethetjük fel. A zöld ellentéte a pirosnak, biztonsági eszközöknél; például ez a színe a szabad átkelésnek az úttesten.
A sötétzöld a pénzre utal, az anyagi világra, és a Wall Streetre.
Ma a római katolikus egyház két fő érvet mutat fel Johanna pápasága ellen: azt, hogy a korabeli dokumentumokban nem is említik őt, illetve, hogy túl kevés idő lett volna arra, hogy pápanő legyen az elődjének (IV. Leó) az uralkodásának a végétől az utódjának (III. Benedek) uralkodásának az elejéig. Ezek az érvek azonban nem zárnak ki minden kétséget. Nem kell azon csodálkozni, hogy ha Johanna pápanő nem is szerepel a római katolikus egyház korabeli dokumentumaiban, ha ugyanis a római egyház saját szavai alapján mindent megtett annak érdekében, hogy onnan eltüntesse. Az a tény, hogy a kilencedik században élt, ami a sötét középkornak a legsötétebb periódusa könnyűvé tette azt, hogy eltüntessék a pápaságát. A kilencedik században rengetegen írástudatlanak voltak, és nagyon kevés dokumentumot tartottak fenn. Manapság ennek a korszaknak a kutatása szórványos, részleges, ellentmondásos és megbízhatatlan dokumentumokra alapszik. Nincsenek udvari vagy földbirtokosi rekordok, vagy a mindennapokról szóló naplók. Egyetlen megkérdőjelezhető dokumentumon kívül, a Liber pontificalis (amit a kutatók propaganda iratnak neveznek), nincsen folyamatos leírása a kilencedik század pápáinak – kik voltak, mikor uralkodtak, vagy mit csináltak. A Liber pontificalis–on kívül aligha lehet említést olvasni Johanna utódjáról, III. Benedek pápáról – ő maga pedig nem volt célpontja egy ilyen irányú eltüntetési kampánynak. Johanna eltűnése a korabeli egyházi dokumentumokból teljesen várható.
A római egyházi vezetőség, akit nagyon is megrázta volna a félrevezetés, ami elérte őket bizonyára mindent megtettek volna annak érdekében, hogy eltüntessék ennek az arcpirító eseménynek minden nyomát. Bizonyára kötelességüknek érezték volna. Sőt maga Alcuin a nagy teológus az igazságot is meghamisította volna; egyik levelében bevallja, hogy megsemmisített III. Leó pápa paráznaságáról és sikkasztásáról szóló hírt. Az idő múlásával az igazság mégis feltűnik a köznépi hírek révén. És így is van, a későbbi századokban nagyon sok dokumentáció létezik Johanna pápaságát illetően. Frederick Spanheim, a tudós német történész, aki kimerítő tanulmányt írt erről a kérdésről nem kevesebb, mint 500 korabeli dokumentumra hivatkozik, amelyek Johanna pápaságára hivatkoznak, amelybe beletartoznak olyan szerzők művei, mint Petrarcha és Boccaccio.
A színek hatását vizsgáló tudomány már legalább 200 éves. A pszichológusok és a kutatók között nem teljes az egyetértés abban a tekintetben, hogy a színek pontosan milyen hatással vannak ránk, de közülük csak kevesen kételkednek abban, hogy a színek jelentősen befolyásolják az érzéseinket és a viselkedésünket.
A színek tudományával foglalkozó legtöbb kutató szerint a színérzékelés központja az úgynevezett limbikus agy, vagyis az agyunk legprimitívebb része. Ez azt jelenti, hogy a színek megtapasztalása szorosan kapcsolódik az érzéseinkhez és a tudatalattinkhoz. A kutatók arra is rámutattak, hogy a színekkel kapcsolatos bizonyos asszociációink kulturális okokra vezethetők vissza, míg más asszociációk inkább biológiai jellegűek és egyszerűen csak léteznek, akár akarjuk, akár nem.
Vagyis megéri nagyon komolyan venni a színek pszichológiáját. A színek minden nap hatást gyakorolnak ránk: befolyásolják az érzéseinket, a viselkedésünket másokkal és magunkkal szemben, illetve azt is, hogy mennyire tudunk koncentrálni egy feladatra.
Négy elsődleges szín van, amelyek a legerősebben hatnak ránk és érzelmi iránytűként működnek, a zöld, a sárga, a vörös és a kék.
A Főpapnő vagy Pápanő a Tarot II. lapja – Nagy Arkánum
A tarot egyik legérdekesebb, legtitokzatosabb lapja, melyhez a későbbiekben megosztott történetet kapcsolhatjuk. Kevesen ismerik, de érdekessége miatt megéri elolvasni.
Megszokott alak: A trónon ülő papnő, avagy pápanő (autoritás). Kezében egy könyvet tart (tudás, bölcsesség). Kék köpönyegbe burkolózik (szellemszerűen). A papnő mögött ott a materializmus átláthatatlan fátyla, ami elfedi a beavatás templomának bejáratát.
Tanulság: A rejtett kincs megszerzése vagy a titkok leleplezése csak őszinte igyekezettel lehetséges. A papnő nagy titkok hordozója, melyek csak azok számára kerülnek napvilágra, akik arra méltóak. Hasonlóképpen, ahogy Ízisz egyiptomi istennő leleplezi skarlátszínű fátyollal fedett arcát. Ereje passzív, nem verbális.
Kulcsszavak: titokzatosság, intuíció, nőiesség, passzivitás, nem verbális kommunikáció, hallgatagság.
“Ha bármikor legendával találkozol, biztos lehetsz abban, hogy ha a legmélyére mész a dolgoknak, ott történelemmel fogsz találkozni.” (Vallet de Viriville)
Ez a kérdés azért fontos a római egyház számára, mivel ő úgy tartja, hogy Péter óta (az első pápa óta) a pápák folyamatosan egymást követték. Mivel Péter férfi volt, így minden utódjának is férfinak kell lennie. Ha történetesen a pápa nő lenne, akkor ez azt jelenti, hogy a pápák sorában szakadás történt, így érvénytelen a pápai apostoli szukcesszió. Másodrészt, ha tényleg létezett is női pápa, akkor ez azt jelenti, hogy a Vatikán képmutatóan lép fel, amikor kijelenti, hogy nem szabad, hogy legyenek női papok, ha már egyszer volt női pápa is.
Johanna pápanő a nyugati történelem egyik legérdekesebb alakja – de egyúttal az egyik legkevésbé ismert is. A legtöbb ember nem is hallott róla, de aki eddig igen, legendának tartják a történetét. De évszázadokon keresztül egészen a tizenhetedik századig, Johanna pápaságát egyetemesen elismerték és igazságként kezelték. A tizenhetedik században a katolikus egyház összehangolt módon a Johannáról szóló történelmi dokumentumokat igyekezett elpusztítani az emelkedő protestantizmus kritikájára. Kéziratok és könyvek százait vették ki a Vatikánból. Azzal, hogy Johanna gyakorlatilag eltűnt a mai köztudatból bizonyítja ennek a hatékonyságát. Folytatás a következő blogban.
Torony: A kis alapterületű, magas épület a földet az éggel összekötő építmény, világtengely.
A létrához hasonlóan az összeköttetést biztosítja az ég és a föld között. A szakrális építészetben a templom és a szentély mellett a torony a földitől az isteni felé való emelkedés fokozatait jelölte (pl. a mezopotámiai toronytemplomok, a zikkuratok; a keresztény templomok harangtornyai; az iszlám dzsámik/mecsetek minaretjei; a kínai-japán buddhista pagodák). Hallgatás Tornya. A védelem, az őrzés jelképe toronyba zárt fényével utat mutató, éjszakai kikötést is lehetővé tévő világítótorony a biztonság, a bizalom megtestesítője. Az ember égbe törésének, gőgjének bibliai példája. Elefántcsonttorony valóságtól elzárkózó, a szépség, az eszmék birodalmába menekülő művészet szimbóluma.
Őrtorony az éberséget jelenti, a világítótorony a hit fényével vezérel, útmutatást ad. Az orosz szimbolizmusban az eszme, a transzcendens magasság és egyben a művészet szinonimája. A célba érés, a befejezettség jelképe.
„be vagy zárva a Hét Toronyba / és már sohasem menekülsz.”
Hegyek: siker, védelem, biztos alap, akadály, gátlás
Sokáig a meghódíthatatlan, elérhetetlen szférákat jelentették, ahová halandó ember nem juthatott. Ide tették az Istenek székhelyét és ezzel összeköttetést teremtettek a hegyek segítségével az ég és a Föld között. A hegy tetejére épített templomok és kolostorok a hegy folytatásaként az égiek felé tartó utat jelképezhetik. A hegyeket tisztelték. Bizonyos kultúrák még ma is szentnek tartják a hegyeiket és meghajlással üdvözlik őket. Rituálék színhelye, zarándokhely még ma is egy-egy hegy.
A hegy szimbolikus értelemben, állandóság, megközelíthetetlenség, a világ közepe, istenség jelképe. Az égi a szellemi az isteni szférához való közelséget jelenti. Távol-Keleten a stabilitás, bölcsesség, nyugalom, kitartás uralkodói fenség jelképe. Szimbolikája hasonló az életfáéhoz – égbe nyúló csúcsa a földről az isteni világba vezet, a szellemi létbe való felemelkedést jelképezi.
Gyűrű: házasság, párkapcsolat, egyesülés, kötés
A gyűrű egy kör: az örökkévalóság, az egység, a reinkarnáció és a világegyetem jelképe. Az ősök a Nappal és a Holddal hozták összefüggésbe. Az oltalom tárgya, mágikus védelmező, amely a folytonosság révén elűzi a negativitást. Az örökkévalósághoz fűződő képzettársítás miatt mind a mai napig a házasság és más frigyek elfogadott szimbóluma. A gyűrű viselése „összeköt” minket az erővel, az energiával. Az anyagok, amelyekből a gyűrű készült, valamint a vizualizációnk határozza meg ennek az energiának a természetét. Mivel a gyűrűk megtartják a testben az energiákat, azt is gondolták róluk, hogy megakadályozzák ennek az energiának a kibocsátását. A gyűrű külső megjelenése természetesen csak az egyén szépérzékét szolgálja, illetve, ha hisz a szimbólumok erejében, olyat visel, amire szüksége van.
Jelentősége van, hogy melyik ujjunkon viselünk gyűrűt. A mutató- és a gyűrűsujjat tartották a leghatékonyabb erőnek. A gyógynövényből készült orvosságokat gyűrűsujjal vittek fel a testre, hogy fokozzák a kúra hatását, ezért kell a gyógyító köves gyűrűket ezeken az ujjon hordani. A középső ujj szerencsétlen ujj a gyűrű viselésére. A gyűrűsujj elnevezés azért alakult ki, mert az ősök is azt gondolták, hogy az ujjnak köze van a szívhez. Ezért maradt a hagyomány, hogy a jegygyűrűt még mindig ott hordjuk.
Kulcs: nyitás és zárás eszközeként a megszabadítást, a tudást, a beavatást fejezi ki
A görög mitológia szerint Diké őrzi a nappal és éjszaka kulcsát. Hekaté birtokában van Hadész birodalmának kulcsa. Aki az alvilág kulcsának tulajdonosa, az az úr az alvilág fölött, s képes a halottakat feltámasztani. A római hagyományban szorosan fűződik a kétarcú Janus, az ajtók és a beavatás istenéhez. A keresztény ikonográfiában Krisztus hatalmának jelképe (Jel 3,7). Ezt – az oldás és kötés hatalmát – ruházza Jézus Péter apostolra, átadván neki a mennyek kulcsait (Mt 16,19). Ezért jelenik meg a keresztény ikonográfiában a donatio clavis (kulcsátadás)-jelenet ábrázolásain Péter apostol attribútumaként a kulcs vagy kulcscsomó. Ebben a jelentésében szerepel a pápai címerben is a kereszttel ábrázolt két kulcs. Hans Memling Utolsó ítélet-oltárának a mennyország felé haladó üdvözült lelkeket ábrázoló tábláján Péter apostol kezében szintén kulcs látható. A clavis universalis (egyetemes kulcs) az emlékezés, a mnemotechnikus művészet (ars memoriae), amely mindent lehetővé tesz. Az Írás megértésének kulcsa (clavis Scripturae) a törvénytudók kezében van.
Az alkímiában az egyesítés és szétválasztás hatalma. Az ezüst- és aranykulcs a világi és szellemi erőket, a Kis és Nagy Misztériumokat és a földi, ill. égi Paradicsomot jelképezi. A leleplezendő misztérium, a megoldandó rejtély jelképe. Ebben az értelemben jelenik meg a szabadkőműves szimbolikában is.
Horgony: A vízi járműveket rögzítő fémeszköz a remény, a hűség jelképe
Mivel a tengerész utolsó oltalma, a tengerjáró népeknél a biztonság, a jó szerencse jele. A vízzel szemben a föld szilárdságát fejezi ki, átvitt értelemben a léleknek azt a részét, amely az élet, az érzelmek viharában is megnyugvást talál. Formája miatt lehet árbocos hajó: az oltalmazó nőiséget jelentő hajótest és a férfiasságot jelentő fallikus árboc egysége. Egyiptomban az élet árbocra tekeredő kígyója még inkább hangsúlyozza a horgonynak ezt az értelmét. Az antikvitás tengeristeneinek, elsősorban Poszeidónnak attribútuma. Római érméken delfinnel együtt ábrázolva a „Festina lente!” (Lassan siess!) illusztrációja. A horgony itt a stabilitás, a visszahúzó erő, a delfin a gyorsaság, együtt pedig az arany középút eszményének kifejezői.
Fa: egészség, vitalitás, harmónia
A növényvilág ciklikusan pusztuló és újrasarjadzó részeivel, elsősorban a virágokkal szemben az életerő (és különösen az örökzöld fa) az öröklét szimbóluma. A fa, mint világtengely a mitikus világképek egyik leggyakoribb motívuma; elnevezése: világfa, kozmikus fa. Ábrázolják a káosz óceánján lebegő kozmikus tojás hajtásaként, amelynek növekedése a kozmosz, a világrend kiteljesedését fejezi ki. Mivel gyökereivel a földbe hatol, törzsével a földi, ágaival az égi szférában él, a világ vertikális egységeinek összekapcsolója; az alvilág, a földi és az égi világ közti kommunikációt teszi lehetővé. A szellemvilágba, az isteni szférába emelkedés útját; az ezoterikus tudás, a gnózis elérését fejezi ki. A földi világ szakrális középpontja, a hármas kozmikus rendszer alappillére,
Fa, életfa, világfa, égig érő paszuly ősi szimbólum az életfa, amely a világ közepén helyezkedik el, és összeköti az égi és a földi szférát. A fa gyökerei a földből táplálkoznak, míg lombja az ég felé törekszik, így biztosítva átjárót a világrészek között.Az ember lelki fejlődését is szimbolizálja.
