A kígyó, mint egyetemes szimbólum

A végtagok nélküli, csúszós, bőrét bizonyos időközönként levedlő állat tekerőző alakja gyakran ellentétes jelentéseket hordoz. Lehet szoláris jelkép (ha a nap sugarait jelképezi), vagy lehet lunáris szimbólum (ha a vedlése miatti megújulása a Hold időszakos megújulását mutatja). Fallikus jelképként utal a férfi-női jellegekre. Spirális, vagy kör alakú ábrázolásai pedig utalnak a ciklikus időre és a változó sorsra is. Rejtőzködő életmódja, téli álma és a föld alá, üregekbe bújása miatt az alvilágot is megtestesítheti. Bőrének megújulása miatt viszont sokszor a halhatatlanság és az újjászületés jelképe is. Tekeredő teste az agytekervényeket is felidézheti, ezért szimbolizálhatja a logikát, a bölcsességet és a jóstehetséget is.

A kígyó a zsidó-keresztény hagyományban

A kígyó alakja itt is összetett jelkép. Az édenkertben például a Tudás-fájára tekeredve kísértő Gonoszt, a Sátánt képviseli. Mózes történetében viszont, amikor a bot kígyóvá változik, Isten jelenlétét bizonyítva pozitív tartalommal bír. Mózes rézkígyója, melyet az Úr tanácsára állít a pusztában a sebek orvosa, vagyis életadó állat. Az Újszövetségben pedig János evangélista szerint a keresztre feszített megváltó előképe: “Amint Mózes fölemelte a kígyót a pusztában, így fogják fölemelni az emberfiát is, hogy aki hisz benne az el ne vesszen, hanem örökké éljen.” A kígyó vedlése miatt is jelképezi a halhatatlanságot a keresztény szimbolikában. Pozitív jelentéstartalommal bír a kígyó Jézus szavaiban is, amikor azt mondja: “Legyetek szelídek, mint a galamb és okosak, mint a kígyó.” Ezzel Jézus azt mondja, hogy a szentlélek (galamb) segítségével romlatlanok tudtok maradni, s ösztönösen (mint a kígyó) fogjátok terjeszteni az isteni igét. A református egyházművészetben a kígyó alakja általában a kísértés szimbóluma.

Asztrológia heti aktualitás

A héten a Merkúr-Mars quadrát tehet arról, hogy akármilyen jó viszonyban vagy is másokkal, néha óhatatlanul megsértenek és megbírálnak. Ne vegyél tudomást a rosszindulatú kritikáról, hiszen ez nem neked okoz bosszúságot, hanem annak, aki képtelen megfékezni irigységét és megpróbálja rajtad kitölteni saját nyomorúsága miatti frusztrációját. (forrás Gréti Papp)

A Lenormand kártya

A Lenormand kártya a legszebb és legkülönlegesebb jóskártyák egyike. Jelképeit, a lélektengerből felmerülő álomképeket Lenormand kisasszony hagyta ránk, aki jól ismerte az álmokat és az emberi szívet, hiszen tisztánlátó volt. A harminchat lapból álló sorozat állatok, növények, fogalmak és tárgyak képeit vonultatja fel, melyeknek eredeti változatát a hagyomány szerint maga Lenormand kisasszony rajzolta, a francia römikártya lapjaira. Lenormand kisasszony a lapokat egyedi jelentéssekkel ruházta fel, sajátos szimbólumrendszert hozott létre, hagyományt teremtve a kártyavetők számára.
A jövendölés iránt érdeklődők a Lenormand kártya által az emberi élet és a kozmosz törvényszerűségeinek egy újabb megközelítését ismerhetik meg. A Lenormand kártya azért különleges, mert rendszere és jelképei egyetlen ember szellemi hagyatéka. Mlle Lenormand, aki számunkra nem más, mint az idő útvesztőiben bolyongó, elmosódott nőalak, tökéletesen ismerte azt a viharos kort, melyben élt, s e kor emberinek vágyait és álmait. A kor megváltozott, de az emberek, az álmok és a vágyak ugyanazok maradtak: ezért érvénye ma is és az idők végezetéig a Lenormand kártya.

A cigány kártya története

A kártya őshazája India, ahol a kátyalapok vallási szertartások eszközeként jövendőmondásra szolgáltak. A kártyákat, mint játékeszközt ott csak az 1500-as évektől kezdték használni.
Egyes feltételezések szerint a cigányságnak szerepe volt a kártya európai elterjesztésében, ez azonban jelen ismereteink szerint se nem kellőképen bizonyítható, se nem cáfolható.
Egy másik legenda szerint egy cigány asszony jóskártyája ez, amit egy kislány – a nő halálos ágyán – elcsent és nyomdába vitte.
A köznyelv által cigány kártyának nevezett kártyát a szakirodalom az “illusztrált jóskártya feliratokkal” névvel illeti. 36 vagy 32 lapos jóskártya, mely egy személyt, eseményt vagy valamilyen allegorikus figurát ábrázol. A kártya alján az ábra elnevezése olvasható általában több (4-6) nyelven. A ma is használatban lévő formák először a XIX. század második felében jelentek meg, egyéb változatokat azonban lényegesen korábbról is ismerünk.

A pszichopata

Soha ne kezdj egy pszichopatával, téged tör össze, magát sosem.

Nagyon nehéz felismerni az ilyen típusú embert, általában már csak akkor tudod ki volt, amikor már nincs az életedben, és kívülről teljesen reálisan tudod szemlélni a dolgokat. Növeli a veszélyt, hogy általában nem riasztó szörnyként jelenik meg, hanem simulékony modorú kedvességgel tud mindenkire hatni. Jellemző rá a fejletlen erkölcsi ítélőképesség, a többi ember érzelmeinek figyelmen kívül hagyása, a megbánás és a bűntudat abszolút hiánya. Viselkedésszintjén személyiségvonásai általában bűnözéssel, hazudozással, sekélyes érzelmi élettel párosulnak. Állandó hódítási és uralkodási igényeit gyakori partnercserével tartja karban, még akkor is, ha a háttérben ott van valaki, akivel ugyan nem szerelemből, csak érdekből annak érzelmeit kihasználva él. Ne felejtsd el, a vészcsengők egy ilyen kapcsolatban is szólnak a fejedben, csak az érzelmek mindig felülírják. Ott már nagyon nagy a baj amikor kiderül, hogy miben vagy egyre rosszabb és amit te csinálsz annak semmi értelme, sőt mellette tulajdonképpen egy nulla vagy. Ne hagyd elvenni az önbizalmadat, válaszd a legjobb védekezést, és menekülj ahogy tudsz. ÉS most tekintsetek körbe kik vesznek körül és ismerjétek fel még időben a veszélyt. Ne felejtsd el ő soha nem érez, nem szorong és nem tanul a hibáiból.

A kártyavetés története

A kártyavetésnek régi hagyománya van, Krisztus után 700-ban alakult ki Ázsiában. A kezdeti fatáblák végül is kártyákká fejlődtek, amelyeket aztán éppúgy használtak kártyaként, mint a látnoki képesség közvetítőjeként. Nálunk a kártyavetés a 13. században lett ismert – mint látványosság a népi ünnepségeken -, amikor az egyszerű nép a jóslás eme lehetőségével próbálta magának a szórakozást biztosítani.

Eredetileg a cigányok hozták keletről a nyugati országokba a kártyavetést. Ez a népcsoport mindig szívesen foglalkozott ezzel a ténykedéssel, és ma is még a jóslás megtestesítőjének számít. A cigány kártyákat kézzel készítették, és a következő generációra örökítették, amely aztán az évek múlásával a kártyákat javította és változtatta.

Mivel azonban a kártyajóslást az egyház „sátáni játéknak” kiáltotta ki és nem tolerálta, a 14. század közepén megakadályozták azt. Sőt, a látnoki képességekkel rendelkező személyeket büntették és üldözték, gyakran fel is akasztották. Csak, amikor a nemesség kezdett el foglalkozni a kártyás jóslással, lett ez a tevékenység társadalmilag elfogadott, és a könyvnyomtatás segítségével rövid időn belül el is terjedt. A kártyákat és vele együtt a kártyavetést továbbra is alkalmazták, úgy, hogy évszázadokon keresztül kitartott, és máig is a jóslás lényeges területe maradt.

Az évek során a cigányok kártyájából a kártyavetés más módjai és stílusai is kifejlődtek. A cigányok kezdetben nagyon egyszerű és tömör ábrázolásaiból idővel pontosabb és többjelentésű jelek és értelmek alakultak ki, amelyekhez a kártyaolvasónak nagyon sok tapasztalatra van szüksége. Bár minden kártyának egyértelmű jelentése van, azt a szomszédos kártyák megváltoztathatják és eltorzíthatják, és ezzel minden esetben másképp magyarázható a jelentéstartalom.

Később Franciaországban kialakult a Lenormand kártya, ma pedig elsősorban az angyalkártya a tendencia, amely égi erőket használ, és így egyértelmű kijelentéseket tehet múltról és jövőről.

Megbocsájtás III.

“Szabadítsd fel magad!”

A megbocsájtás folyamata révén mindenki békésebbnek és energikusabbnak érezheti magát. Mint amikor kidobáljuk a súlyokat a hőlégballon kosarából, hogy magasabbra emelkedhessünk. Az összegyűlt harag, félelem és sértettség halott súlyok, melyek lelassítanak bennünket, és elszívják az életerőnket. Mindannyiunkban lehetnek súlyok, amiket most rögtön kihajíthatunk a hőlégballonunk kosarából. Amikor megbocsájtunk a világnak, és benne önmagunknak, könnyebbé válunk, és rengeteg félelemtől szabadulunk meg.

Tudatosítsuk magunkban a megbocsájtással járó előnyöket.

A megbocsájtás nem egyenlő azzal, hogy kijelentjük: „vesztettem”, vagy „igazad volt én tévedtem”. Nem azt jelenti, hogy valakinek elnézzük valamilyen elhibázott cselekedetét. A megbocsájtás egyszerűen szellemünk felszabadításának egy módja, ami által határok nélküli lényekké válhatunk. A jutalom a békesség, az emelkedett energiaszint – és a megbocsájtás az ár. Számomra olyan ez, mint egy alku.

Állítsunk össze egy megbocsátási listát – Írjuk le minden egyes élő, vagy elhunyt ember nevét, aki valaha is irritált bennünket. A legtöbben három-négy oldalas listát állítanak össze, és hirtelen olyan emberek neve jut eszünkbe, akikre évek óta nem is gondoltak. Vannak, akik háziállatok neveit is leírják, és szinte mindenki belefoglalja saját nevét is a listába.


Engedjük el, bocsássunk meg – Egy olyan magányos helyiségben, ahol senki nem zavarhat meg, menjünk végig a listán nevenként. Minden egyes személyt jelenítsünk meg tudatunkban, és mondjuk neki a következőt: „Megbocsájtok neked, és elengedlek téged. Nincs bennem kibékíthetetlen harag. Megbocsájtásom teljes. Szabad vagyok, és te is szabad vagy”. A folyamat harminc percet, vagy annál többet igénybe vehet. Mégis fontos, hogy ne hagyjuk abba, míg teljes lista végére nem értünk.


Éjszakai oldások – Minden este lefekvés előtt, gondolatban tekintsünk át a napunkat: van valaki, akinek meg kell bocsájtanunk? Ahogy az arcunkat is megmossuk minden este, ugyanolyan fontos tudatunkat is megtisztítani éjszakánként, hogy ne halmozódjon fel bennünk sértettség és neheztelés.