Végül sikeres érettségi után tovább tanultam és az évfolyamtársaimnak vetettem a kártyát. Még szórakozás volt a dolog, de már elkezdtem odafigyelni a bennem zajló folyamatokra.
Jóslás közben mindig bizonyos voltam abban, hogy amit mutat, a kártya az valóban úgy van. Egyre lehetetlenebb szituációkról derült ki, hogy meg is történtek. Férjhez mentem, de a kártyavetés még mindig elsősorban szórakozás volt.
Azért kezdtem óvatos lenni, és a családon belül nem vetettem. Sógornőm többször kért, hogy vessek nekik, de nem vállaltam. Egyszer azután fogtam a kártyát és felmentem hozzájuk. Na jó, most akkor kivetem a kártyát nektek, mondtam. A kártya a sógorom súlyos betegségét mutatta, és nagyon veszélyes műtétet.
Néztem a lapokat és nem értettem, miért olvasom én így, hisz a lapok alapján akár máshogy is lehetett volna.
